Hogyha a Lét
Véletlenek
Gúnyos fintora,
Cél nélkül,
Mint félredobott
Pipacsutora,
Süket a szférák zenéje,
Nincsen dallama,
Akkor, úgy tűnik,
A Nemlét
Tán
A Rend maga.
—–
Ha a Nemlét zavarta meg
Az Isten
Eszét;
És a Lét csak
Véletlenül
Vette kezdetét,
A világnak
Oka-célja
A Semmi lehet,
Az ember reménytelenül
Létbe vettetett…
—–
Ha túl a Semmi határán
Csak
A Semmi vár,
Ha a kilőtt élet-galamb
Vissza sose száll,
Talán nem is oly keserű
A Halál
Bora…
Csak:
Tudjuk, hogy véletlenek
Nincsenek
Soha.
2010. április 15., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése