A néhai Leopold Trepper
Nem volt túl szerencsés ember.
Zsidó létére
Sújtotta Őt háború,
Gyötörte béke;
Életútja maga volt
Az abszurd huszadik század
Torz tükörképe.
A szellemet a palckból
Nem Ő engedte ki,
De a szenvedésből
Bőven kijutott
Neki.
Előbb a Gestapo,
Utána Lefortovo,
Mély volt a borzalmak kútja,
Rövid Trepper diadalútja,
A végén várt rá
A Ljubjanka...
Ami Rá vall:
Ujjat húzott a világ számos
Pökhendi zsarnokával.
Ami megintcsak Rá vall:
Nem pendült egy húron
A Szabadsággal;
Hiába érték
Rágalmak, kínok, vádak,
Mégis megmaradt
Kommunistának.
Egy racionális álmodozó;
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
Mindig hűséges volt
A doktrínához,
De tán nem mindig volt az
Önmagához.
Kommunista nótát suhogtak
Tán a fák is,
Csak a lelkesedés nem volt
Illegális.
Gyalogjáró
Marxi ige száll,
Károg a madár.
Sokszor meglátta, hogy mi a való,
Mégis a dogma maradt számára
A jó.
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
A Tisztességnél
Alább nem adta;
Zsidóságát
Soha meg nem tagadta.
Élt számos vidéken,
Okos volt,
Csaknem bölcs,
Mégis hiszékeny...
A szellemet a palckból
Nem Ő engedte ki,
De a szenvedésből
Bőven kijutott
Neki.
Nowy Targ,
Osztrák-Magyar Monarchia,
Nyomor,
Nehéz sors;
Száraz kenyér,
Nem mindenki bírja,
Sokan költöznek el hamar
A sírba;
Trepper életébe már itt belép
A doktrína,
Aztán irány
Palesztína.
Trepper nem adja fel,
Tanul, küzd, olvas,
Valami kemény benne,
Mint a
Vas.
Kommunista nótát suhogtak
Tán a fák is,
Csak a lelkesedés nem volt
Illegális.
Már itt láthatta, hogy mi a való,
Mégis a dogma maradt számára
A jó.
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
Zsidó hőség és kommunista munka,
Brit protektúra,
Tisztességes lakhatásra nem tellett,
A végén mégis
Menekülni kellett.
Nyugatra futott
A doktrína-bázis,
Irány:
Párizs.
Trepper nem adja fel,
Tanul, küzd, olvas,
Valami kemény benne,
Mint a
Vas.
Itt is láthatta, hogy mi a való,
Mégis a dogma maradt számára
A jó.
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
Sok paldásszoba,
Kevés kávéház,
Semmi kocsma,
Mozgalmárok kapkodása,
Nyüzsgése,
Sótlan kosztja,
Trepper nem boldog,
Hogy a sorsa ide hozta,
Végül eljött kívánságára:
Moszkva.
Trepper nem adja fel,
Tanul, küzd, olvas,
Valami kemény benne,
Mint a
Vas.
Apja volt a Föld,
Anyja az Idő,
Mindkettő gonosz,
Zord és mostoha,
Trepper mégsem adta fel
Soha.
Sokszor láthatta, hogy mi a való,
Mégis a dogma maradt számára
A jó.
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
Moszkva,
Sztálin,
Por,
Mohó tolvajok;
Behorpadt bádog vörös csillagok,
Pártgyűlés,
Kommunista egyetem,
Nincs biztonságban
Soha
Senki sem,
Trepper az elején még jegyzetelt,
Látta, hogy
A groteszk életre kelt.
Most láthatta csak, hogy mi a való,
Mégis a dogma maradt számára
A jó.
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
Trepper nem adja fel,
Tanul, küzd, olvas,
Valami kemény benne,
Mint a
Vas.
Feje fölött már-már a halál éled,
Most még megússsza,
Brüsszelbe, Párizsba vezénylik el
Hírszerzés végett.
Még most sem tudta, hogy mi a való,
Most is a dogma maradt számára
A jó.
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
Kiépített
Olyan hálózatot,
Mint senki más,
Monsieur Gilbert volt,
A belga gyáros,
Az ellenségnek
Félelmes,
Talányos,
Trepper most nagyon tudta, mit akar,
Keze alatt muzsikált
A Vörös Zenekar.
Hitler őrjöng,
Goebbels fenyegetőzik,
"Ki lehet Ottó?
Vajon hol rejtőzik?"
A szerencse nem kedvezett
Neki,
Mégis Trepper lett
Talán a valaha élt
Legnagyobb
Kém-zseni.
A háború legnehezebbik frontján,
Hol tervszerű volt,
Hol ötletes,
Spontán,
Mentett,
Ki tudja,
Mennyi életet,
Mindaddig küzdött,
Amíg lehetett.
A Gestapo mindhiába kutatta,
De Moszkva butasága
Lebuktatta.
Apja volt a Föld,
Anyja az Idő,
Mindkettő gonosz,
Zord és mostoha,
Trepper mégsem adta fel
Soha.
Most se.
Bár a németek kiszolgáltatott foglya,
Mégis ő vezette
A Gestapót
Barna-fekete ormányánál fogva.
Meg nem tört,
Együtt nem működött,
Végül -
Megszökött.
Apja volt a Föld,
Anyja az Idő,
Mindkettő gonosz,
Zord és mostoha,
Trepper mégsem adta fel
Soha.
Végül aztán
Otthon várta
A moszkvai hála,
A Ljubjankába zárta.
Hazug vádak,
Cellák,
Kihallgatások végtelen sora,
Trepper most sem adta fel
Soha.
Most már tudhatta, hogy mi a való,
Most is a dogma maradt számára
A jó.
Azt képzelte,
Csak azért,
Mert Zsidó...
Kemény emberség öregedett
Lelkére,
Mint a vért;
Kilenc esztendőt ült
A semmiért.
Mikor Sztálin után Hruscsov
Rehabilitálta,
Alig akart ráismerni
A családja.
Lengyelország,
Előbb kis otthon-ablak,
Aztán a gondok egyre
Súlyosabbak.
Trepper nem adja fel,
Tanul, küzd, olvas,
Valami kemény benne,
Mint a
Vas.
Apja volt a Föld,
Anyja az Idő,
Mindkettő gonosz,
Zord és mostoha,
Trepper mégsem adta fel
Soha.
Sok százan álltak ki mellette,
Mire a szocializmus
Végre
Elengedte.
London,
Párizs
(A háttérben vékony
Ámen.)
Treppert a végén várta
Jeruzsálem.
A néhai Leopold Treppert
Temérdek baj,
De kevés öröm érte,
Bár kommunista ésszel tán sose kérte,
Mondjon még sok ezer kaddist érte
A Népe.
