2025. augusztus 7., csütörtök

Cenzúrázó rossz hatalmak






Cenzúrázó rossz hatalmak
Mai napig ki nem haltak.

Ma is palotában élnek,
Ma is 
Igaz Szótól félnek.

Cenzúrázó sunyi tervek
Ma is asztalon hevernek,

Ma is ugyanazt akarják:
Ne legyen
Szólásszabadság.

A Tisztesség ma is árva,
A hatalom ma is gyáva.

Cenzúrázó rossz hatalmak
Ma is hazudnak meg csalnak,

Demokrácia-álruhát
Hordanak, de
Szűk a kabát,

Bokáig sem ér a gatya,
Kilóg alóla a pata.

Igazi 
Szólásszabadság
Nélkül mit sem ér a világ,

Ahol nincs, ott valójában
Közönséges zsarnokság van,

Ott mindig hamis a kabát,
Akárhogy címezi magát.

Aki mást vezetni bátor,
Ne féljen
Az Igazságtól.

Mást is élni, szólni hagyjon,
Rágalmakra mit se adjon.

Semmit kottából ne tegyen,
Félszemére vak ne legyen.

Cenzúrázó rossz hatalmak
Maguk mennek majd
A falnak.



2025. augusztus 6., szerda

Melyik népnek őshazája a Kárpát-medence?






Melyik népnek őshazája
Kárpát-medence,
Milyen beszédet hallott itt
Kunyhó és kemence?

Régen eltűnt e vidékről
Már az ősi tenger,
S Otthonára találhatott
Itt a 
Régi Ember.

Mint értékes gyémántokat
A kincses szelence,
Védelmezi az Életet
A Kárpát-medence.

Minden megvan itt ahhoz, hogy
Szép legyen az Élet;
Egy-egy világvége után
Minden újra éled.

Régi évezredek nyoma
Tiporva laposra,
Régi szürke emlékezet
Színesre taposva.

Hályogot von szemünk elé
Mindenféle érdek,
Múlt felé terjeszkedtek a
Hatalmi igények.

Szláv, germán őshazát képzelt
Ide "modern" kvóta;
Utána betolakodott
Indo-Európa,

Múlt-rablóbandáknak kellett
A Kárpátok orma,
Sok utólagos hódító
Bitorolta volna.

Akadt a vidékre számos
Képzelt gazda-készlet,
A legtöbbje mára talán
Végleg levitézlett.

Ki volt itt a Történelem
Legelső kedvence,
Melyik népnek őshazája
A Kárpát-medence?

Sok régi Emlékünk eltűnt,
A nyoma sem éget,
Piramisként nehezednek
Rá az ezredévek.

Az utolsó öt évszázad...
Csoda, hogy 
Még állunk;
Nagyon megfogyatkozott a
Hitünk és a számunk.

Hogyha más nagyot hazudott,
Mi némán ráhagyjuk,
Most már még az 
Igazat is
Inkább letagadjuk.

Vajon ki volt itt az Isten
Legelső védence,
Melyik népnek őshazája
A Kárpát-medence?

(Tán megtudhatnánk, ha bátran
Néznénk a tükörbe,
Hogy kinek az őshazája
A Kárpát-medence...)

2025. augusztus 5., kedd

Vízöntő a csillagjegyem






Vízöntő a csillagjegyem,
A dogmákat nem szeretem.

Mindenható rossz doktrínák
Nélkül jobb lenne a világ.

Nem fegyver,
Nem vonulgatás,
Csak személyes identitás,

Ami Isten felé vihet;
Én az Igazságban hiszek.

Vízöntő a csillagjegyem,
A békés munkát szeretem.

Minden háború őrület,
S aki nem oltja a tüzet,

Az csak a bajt szítja tovább,
Akármivel menti magát.

A Béke glédába nem áll,
Aki nem keres,
Nem talál.

Vízöntő a csillagjegyem,
Az Igazságot szeretem.

Az igaz szót Isten súgja,
Nem az számít, hogy ki mondja.

A buta előítélet
Legnagyobbat akkor téved,

Ha sohasem hisz senkinek,
Akit egy csöppet sem szeret.

Vízöntő a csillagjegyem,
Identitásom viselem.

Akkor lehet jó egy döntés,
Ha nem áll mögötte önzés,

Vagy ostoba profán érdek;
A függetlenség a lényeg.

Szekértáborba nem állok.
Parancsra sohasem várok.

Vízöntő a csillagjegyem,
A kánont el nem ismerem.

Minden költészethivatal
Mindig tudja, hogy mit akar,

De csak önmagának használ
Minden irodalmi kasznár.

Hivatal-elv nem megyőző;
Sose voltam státusz-költő,

S amíg élek, nem is leszek;
Úgy írok, ahogy szeretek.

Nagyképű hivatal-elvek
Egy csöppet sem érdekelnek.

Önmagamat nem árulom 
Nincs ősöm,
Se patrónusom.

Más lenni sohasem fogok,
Az maradok,
Aki vagyok.

A Szépet,
A Jót szeretem;
Vízöntő a csillagjegyem.





2025. augusztus 4., hétfő

Az Emberi Felelősség






Az Emberi Felelősség
Nem csupán vak csízió;
Nem relatív ,
Annál sokkal
Tágasabb dimenzió.

Nem vagyunk tehetetlenek,
Mint egy kiszáradt faág,
Csak Istentől,
Meg általunk
Maradhat fenn a világ.

Bár Isten ott van a helyén,
Él bennünk és felettünk,
Elég dolga akad Neki
Nem cselekszik helyettünk.

Van Földünk és van világunk
Van Otthonunk,
Van Hazánk;
Egyszer minden rossz döntésünk
Visszahullik újra ránk.

A Létnek nem csúf eszmékről,
Végzetről kell szólnia;
Felelősség dönt.
Sohasem
Anyag meg entrópia.

2025. augusztus 3., vasárnap

Transzhumán műanyag álmok






Transzhumán műanyag álmok;
Egy álmodójuk sem látnok.

Rossz doktrína-ködben szállnak,
Nem a Jövő útján járnak.

Végén nem öröklét kacag,
Csak sziklás izmus-sivatag,

Holt ráció-kukoricás...
Mert végtelen naivitás

Azt hinni, az ember végül
Boldogulhat Isten nélkül,

A mindenható tudomány
Segít majd az ember baján,

A halál végleg elhárul,
És elénk öröklét tárul...

Szegény, szegény ateisták!
Reményeik mind egyformák.

Csak a legsivárabb vallás,
Képzeli, hogy valami más

Jöhet az Isten helyébe,
S profán emel
Üdvösségbe...

Az ateista mennyország
Sose más, csak láger-világ,

Céltalan és embertelen;
Nem keresni,
Kerülni kell.

Célotok nem áldás,
Átok;
Transzhumán műanyag álmok.


2025. augusztus 2., szombat

Energiát adó Nyárban






Energiát adó Nyárban
Láthatatlan
Látomás van.

Boldog Jelen
Jövőt akar,
A Képzelet sose nyaral.

Isten jeleit úgy értem,
Csak Munkában lehet
Érdem.

A Szorgalom
Meg Alázat
Épít a
Jövőnek házat.

A vén Idő fürgén szalad,
De a munkakedv megmarad

Augusztus forró havában,
Energiát ad
Nyárban.


2025. augusztus 1., péntek

Kezed nyoma körülöttem





Kezed nyoma körülöttem,
Amerre csak nézek;
Amíg látom magam körül,
Szép marad
Az Élet.

Drága
Édes
Kicsi
Társam,
Kezed Isten áldja,
Te vagy rajtam,
Életemen
Az isten
Áldása.

2025. július 31., csütörtök

Szaturnusz jegyében






Szaturnusz jegyében
Most is,
Ahogy régen;
Örökké változó, mégis
Örökké hű
Létben.

Ahogy minden évben,
Örök
Jelenlétben;
Múltban,
Jelenben
Jövőben
Az Isten kezében.

Tisztán és
Szerényen,
Írásban,
Beszédben;
Sírig tartó,
El nem múló
Szép
Felelősségben.

Időben és 
Térben;
Életre
Megérten;
Égre nézünk
Földre lépünk
Szaturnusz
Jegyében.

2025. július 30., szerda

Fehér és fekete magyar







Fehér és fekete magyar...
Vajon a két szín mit takar?

Egyik avar?
Másik magyar?
Ráterül az idő avar,

Csak a fejünket törhetjük.
Mára régen elfeledtük.

A Múlt széles, sötét árok.
Egykor turkok,
Meg hungárok,

Mikor válik világossá?
Mikor lettünk magyarokká?

Ki volt felül,
Ki volt alul?
István tudott-e magyarul?

Buta mindentudás helyett
Már izmos kérdőjeleket

Kapunk újra, s megint újra...
Most léptünk rá a jó útra.

Fehér és fekete magyar;
Egyelőre csak
Zűrzavar.

2025. július 29., kedd

Platónhoz írt lábjegyzetek






Platónhoz írt lábjegyzetek...
Filozófia tekereg,

Kígyóként vonszolja magát
Időkön és korokon át,

Gyakran kopott,
Ritkán fényes;
Ha választ ad,
Nem érvényes,

Ha meg igazat tud,
Sziszeg,
De azt senki sem érti meg.

Tekereg, csapdába esik,
Itt imádják,
Ott megverik,

Hatalomnak nem kell soha,
Legfeljebb az utánzata,

A nép meg sosem tud róla,
Útját magányosam rója.

Az ember ma is csak gyerek;
Platónhoz írt lábjegyzetek...

2025. július 28., hétfő

Leértékelt régmúlt-kánon






Leértékelt régmúlt-kánon
Sárgul a semmi-határon,

De nem is egy,
Egész tömeg.
Komorak, mint a sírkövek.

Hamisságuk garantálva,
Szavatosságuk lejárva,

Felszínükön, mint a kéreg,
Szárad a műanyag méreg.

Hamis uráli őshaza
Jégkorszaki tüdőbaja

Fertőz évszázadok során,
Köhög már a dákoromán,

Fulladozik a nagymorva,
Nagyszláv metszőfoga csorba,

Indogermán kultúrfölény
Büdösödik, mint a görény,

Felsőbbrendű árja makog,
Világuralom-démonok

Haldokolnak rőt ég alatt;
Minden penészes műanyag.

Szeretnének tán élni még,
De már lassan
Tisztul
Az Ég.

A Föld nemhiába forog;
Szegény hamis múlt-kánonok...

2025. július 27., vasárnap

Finnugor pajzsdudor





Finnugor
Pajzsdudor;
A Történelem
Sohasem
Vaskalapból öntött sínen
Zakatol.

Szamojéd
Nőcseléd;
Azon vihog, hogy
Nyakkendős
Tudományok,
Nem látták meg
Az egyszerű
Nyelvcserét.

Sajnovics
Vén dikics,
Észrevette,
Hogy lapp földön
Nem virít a
Kikerics.

Hunsdorfer
Reformer;
Hagyomány 
Koporsójába
Töméntelen
Szöget ver.

Finnugor
Medvetor;
Ritkán jövevényszó, ami
Nálunk
Egész
Szóbokor.

Dörmögő
Mézevő;
Jobban át kell majd
Gondolni,
Mikor,
Miért
Melyik nyelv az
Átvevő

Finnugor
Pajzsdudor;
Őstörténetünk
Mostantól
Messzi
Urál 
Zord vidékén
Bandukol.

Finnugor
Pajzsdudor;
A nyelvcsalád neve
Sajnos
Megbicsaklott
Valahol.

Pártfogolt
Bóvlibolt;
Talán majd 
Végre kiderül,
Hogy ki
Mikor,
Miért,
Meddig
Vándorolt.

Szürke por,
Régi kor;
Indogermán
Kultúrfölény,
A "primitív finnugor" meg
Világ végén
Kóborol.

Rossz, fakó
Jégdepó;
Az indogermán
Vándorolt,
A "finnugor"
Volt régen az
Őslakó.

Égi szép
Régi nép;
Indogermán
Gőg meg fegyver
Verte-zúzta
Világukat
Szerteszét.

Ég alatt
Szétszakadt;
De most is a
Régi helyén
Él közülük, aki
Máig
Megmaradt.

Bájvigyor
Cirkuszol,
Mindhiába;
Európát nem ő
Hozta létre,
Hanem
A lenézett
Finnugor.

Kismadár
Égbe száll;
Boldogasszony
Minden
Népe
Sohasem volt
Várdorútról
Egyszer 
Majd
Hazatalál.

Ősmagyar
Svédcsavar;
Őstörténetünkben talán
Eloszlik az
Évszázados
Zűrzavar.

Finnugot
Pajzsdudor;
Se Isten,
Se az Igazság
Nem halt meg, és
Figyel
Minket
Valahol.

2025. július 26., szombat

Nyár békéje életet ad






Nyár békéje életet ad,
Befedi az otthonomat.

Csöndes örömöt ad nekünk.
Naponta újjászületünk

A ragyogó napsütésben.
Élünk szépen,
Kéz
A Kézben.

Verőfényes nyári napok;
Múlt és jövő együtt ragyog,

Óvja őket a friss
Jelen;
Ahogyan
Fenn;
Úgy
Idelenn.

Isten őriz minden utat;
Nyár
Békéje
Életet ad.

2025. július 25., péntek

Emlékezés a néhai felemás gengszterváltásra






A gengszterváltás idején
Sok mindent nem értettem én.

Bárkik bárhogy tünsténkedtek,
Nem hittem, amit hirdettek -

- Hogyha ez bűn, beismerem,
De legtöbbjét ma se hiszem.

Volt tamtamdob, nagy hangzavar,
Hogy "Jön a Kánaán, magyar!",

Szomorú emberek felett
Zúgtak az agresszív szelek.

Gigantikus lenyúlások
Üvöltöttek szabadságot,

Én tudtam:
Csak az a lényeg,
Hogy odafent
Mezt cseréltek,

Eddigi uruk leroskadt,
Hát gyorsan gazdát váltottak.

Lett gigantikus forgalom
A damaszkuszi utakon,

Hitet, álnevet cseréltek,
S ma is az új néven élnek.

Ha manapság bőg a szirén,
Azonnal felismerem én

A megszokott kappanhangot...
Régi "osztályharc",
Új rangok...

A gengszterváltás idején
Fejemet csóválgattam én,

Nem hittem,
És ma sem hiszem,
Ne haragudj rám,
Istenem.

2025. július 24., csütörtök

Szegény kamu őstörténet





Szegény kamu őstörténet;
Nem fogunk gyászolni téged.

Elhülyítettél egy népet,
Nyolc vagy kilenc nemzedéket,

S a félkegyelmű tudomány
Koslatott téves nyom után.

Lassan a hályog lekerül,
Az Igazságra fény derül.

Se az Urál,
Se a Szaján,
Se sarkköri klubdélután,

Se szibériai tajga,
Őseink nem jártak arra.

A tetszhalott most feléled;
Szegény kamu őstörténet.


2025. július 23., szerda

Együtt foguk öregedni






Együtt fogunk öregedni,
Drága,
Kicsi
Társam;
Szerelemben,
Meghitt Létben,
Közös kicsi házban.

Élek, amíg élsz,
Te pedig élsz,
Ameddig élek;
Bottal járva
Sétálnak el
Mellettünk
Az évek.

Mindig egyre
Több
Lélekkel,
Mindig egyre
Szebben;
Kéz a kézben,
Kicsi házban
Örök
Szerelemben.

2025. július 22., kedd

A legfőbb mítosz az Élet







A legfőbb mítosz
Az Élet;
Gyakran fáj,
De sose téved.

Minden Lét nemes törvénye,
Isten örök önarcképe.

Végtelen, állandó 
Szentély;
Minden pontja csupa
Rejtély.

Hol van hátra?
Hol előre?
Doktrínát alkot a dőre,

A bölcs pedig csöndben figyel;
Isten sohasem rontja el.

Minden szinten újabb
Lélek;
A legfőbb mítosz
Az Élet.

2025. július 21., hétfő

Munka, Szerelem kell nekem!






Munka,
Szerelem
Kell nekem!
Szeretek élni,
Istenem!

Szeretném, hogy
Élhessek még,
Megírjam, amit
Szeretnék!

Anikómmal
Együtt lenni,
Meghitten
Megöregedni.

Legyen mindig új feladat;
Megérni a
Válaszokat

A múlt számos kérdésére;
Fittyet hányni túlerőre.

Mosolyogni,
Élni,
Adni;
Ami Szép jön,
Elfogadni.

Munka,
Szerelem
Kell nekem!
Szeretek élni,
Istenem!

2025. július 20., vasárnap

Telik a nyár, múlik a nyár







Telik a nyár,
Múlik a nyár;
A Nap izzó égi batár.

Végzetmajom most is makog,
De még tiszták
A Távlatok,

Látens katasztrófasereg
Még a semmivel enyeleg.

Lobog a szélben a kendő,
Van Jelen és
Van Jövendő.

Fittyet hányok jóslatoknak,
A soraim szaporodnak.

Jövőt bújtat a láthatár;
Telik a Nyár,
Múlik a Nyár.


2025. július 19., szombat

Jók vagyunk, míg Jót akarunk






Jók vagyunk, míg
Jót akarunk;
Addig élünk, amíg
Adunk.

Jót keresve,
Jóra vágyva,
Jót mindenben megtalálva

Élhetünk szép, tiszta
Létet;
Csak így értelmes
Az Élet.

Szívünk,
Lelkünk,
Erős karunk;
Jók vagyunk, míg
Jót akarunk.

2025. július 18., péntek

Isten nem pórázon vezet





Isten nem pórázon vezet;
Kárhozatot nem emleget.

Magunkat tehetjük
Jobbá;
Ki-ki más úton jut 
Hozzá.

Oda doktrína nem vihet,
Csupán a
Lelkiismeret,

Meg felelős
Identitás
Vihet
Hozzá;
És semmi más.

A tiszta
Szabad Akarat
Posványba sohasem ragad.

Szent felhő
A Lélek felett;
Isten nem pórázon vezet.

2025. július 17., csütörtök

Idő Apó sose rémül





Idő Apó sose rémül,
Öreg már,
De mégse vénül.

Mindenben Ő dönt majd végül,
Legfőbb bíró - talár nélkül.

Mindig fogy, de sose gyérül,
Mindig múlik,
Mégis épül.

Nem csúnyul, de nem is szépül
Semmi rossztól meg nem sérül,

Neki minden jó megtérül,
Mindent jóra szépít végül.

A Magasságtól nem szédül;
Önmagát hagyja
Emlékül.

2025. július 16., szerda

Nagy szvidéri messzeségben






Nagy szvidéri messzeségben,
A Múlt kopott szvetterében

Az Idő
Titkoknak ágyaz;
Sok kérdésre ott a
Válasz.

Swidry-parttól
Szeletáig;
Nyúlik az árnyéka
Máig..

Nem mert vele számot vetni
László Gyulán kívül - senki...

Ő ráérzett
Valamire,
Mi majd tudni fogjuk,
Mire.

"Tudományos" csoportérdek,
Meg a "nyelvészeti érvek"

Próbálják gödörbe vetni,
Próbálják elfeledtetni...

Hiába.
A Múlt már ébren
Nagy szvidéri messzeségben.



2025. július 15., kedd

Sűrű, forró nyári Élet





Sűrű, forró nyári
Élet;
Minden jövő újra
Éled.

Napsugarak 
Létet hoznak,
Hamis jövők
Foszladoznak.

Táncos komikus végzetek
Hada hiába szenveleg,

Verem aljára nem lépünk;
Egyszerűen tovább
Élünk.

A Lét soha nem ér véget;
Sűrű
Forró
Nyári
Élet.

2025. július 14., hétfő

Eridanus vizén ülve






Eridanus vizén ülve
Fel magasba, fel
Előre!

Csónakom a habok foglya,
De tudom, hogy
Bírni fogja.

Fel magasba,
Fel a Résbe;
Ezer újjászületésbe.

Mögöttem a
Régi Sziget;
Onnan Orion integet.

Életben és
Szerelemben
Soha nincsen lehetetlen.

Fel a Hegyre!
Fel!
Előre!
Eridanus vizén ülve.

2025. július 13., vasárnap

Amnéziában szenvedő szép Emberiség!






Amnéziában szenvedő
Szép
Emberiség;
Még ma sem tudjuk,
Mi
Lehet,
Meg hol az
Elég.

Már sok civilizáció
Süllyedt el tova,
De még felelős 
Felnőtté
Egy se vált soha.

Előző
Emberiségek
Felé tisztelet;
Emlékeik ott lebegnek
A felhők felett.

Még most is csak lidércfények
Után szaladunk;
Nagyszerű
Elődeinkről
Semmit sem tudunk.

Rossz doktrína-zsákutcákba
Lelkesen futunk;
Tévutakon zászlainkat
Rázva vonulunk.

Egyszer végre jönne már el
Az igaz
Derű;
Hogy megértsük, mi az ami
Nem szükségszerű.

Puszta technika felnőtté
Senkit sem tehet;
Emberré megérni csak a
Lélekben
Lehet.

Tudomány nem húz előre
Inkább visszanyom,
Mert minden tudomány olyan,
Mint a hatalom.

Felnőtt házunkra nem kerül
Addig zsúptető,
Amíg végre nincs legyőzve
Minden túlerő.

Pénz? Erőszak?
A túlerő
Túlerő marad;
Igazi 
Győzelmeket csak
A Lélek arat.

Támaszunk a 
Hagyomány és
Sok régi rege;
Fejünk fölött a
Jövendő;
Isten
Szent
Ege.

Sok
Előző
Emberiség
Halkan énekel;
Ők is azt várják tőlünk, hogy
Nőjünk végre fel.

Nem kell fegyver.
Voltaképpen 
Nem kell semmi más;
Csak
Egyéni
Felelősség,
Szent 
Identitás.

Pénzes-véres gyermekkorból
Talán már elég;
Amnéziában szenvedő
Szent Emberiség!

2025. július 12., szombat

Ateista felhők fölött






Ateista felhők fölött
Lángkupac a Nap;
Fényes hőség-fogsorával
A Földbe harap.

Ateista felhők fölött
Holt anyag az ég;
Csak a matéria miatt
Ezerféle kék.

Ateista felhők fölött
Isten nincs soha;
Csak a mi tudatlanságunk
Képzeli oda.

Ateista felhők fölött
Nyújtózik a Múlt;
Minden ateista nagyon
Felvilágosult.

Ateista felhők mögött
Doktrína-hegyek;
Minden globális kérdésre
Akad felelet.

Ateista felhők mögött
Károg valami;
Időnként bizony a népet
Le kell váltani.

Ateista felhők mögött
Mindig van irány;
Fogyasztásra, üzletre int
Az örök
Hiány.

2025. július 11., péntek

Az ész a Lélek szolgája





Az ész a Lélek szolgája,
Nem az Üdvösség forrása.

Mindig anyag-érvet keres,
Önmagában sem egyenes.

Susnyásba irányítható,
Profán szóval becsapható.

Hogyha nincs Lélek-fedezet,
Gyakran a pokolba vezet.

Jóra csak
Lélekkel éled;
A Lélek maga
Az Élet.


2025. július 10., csütörtök

Onogur bagatur






Onogur
Bagatur;
Megvádolták,
Pedig szegény
Sose tudott
Magyarul.

Tíz törzs vagy
Tizenegy;
Hasra ütni
Általában
Könnyebb,
Mint az
Egyszeregy.

Griffmadár
Rúgkapál,
Nyugaton már 
Véget ért az
Indogermán
Maszkabál.

Onogur
Bagatur;
Spekulatív
Őstörténet
Egyre jobban
Alkonyul.

Vén Turul
Igazul
Tolakodó
Dogmatömeg
Múlt-süllyesztőbe
Szorul.

Szalmaszál
Szalutál;
Előbb-utóbb
Kitisztul a
Történelmi
Láthatár.

Onogur
Bagatur
Nem holló volt,
Nem is szarka
Nem is vércse
A turul.

Onogur
Bagatur;
A múlt sose
Jelen dogmák
Vonalában
Alakul.

Onogur
Bagatur;
Tudományos
Műanyagok
Dogma-szarva
Lekonyul.

Onogur
Bagatur;
A krónikák
Igazsága
Tartja magát
Makacsul.

Onogur
Bagatur;
Semmi közünk hozzá,
Nem fog
Megtanulni
Magyarul.



2025. július 9., szerda

Időfolyam nyári partján





Időfolyam nyári partján
Néz a végzet - nagyon bambán.

Erőlködött a mihaszna,
De mégse lett semmi haszna.

Világháború nem dagadt,
Csupán az izzadság maradt.

Csak egy vén zátonyon lőnek;
Van értelme
A Jövőnek.

A Szent Bárka tovább halad,
Zászlaján
Szabad
Akarat.

Lompos végzet búsul bambán
Időfolyam nyári partján.

2025. július 8., kedd

Atlantiszi szent emlékek






Atlantiszi
Szent Emlékek;
Nagyon mélyen bennünk élnek.

Atlantisz, mint
Élő
Talány
Minden végzetre fittyet hány.

Emléke sohasem fakul,
Az idő fölé tornyosul.

Napról napra újraéled,
Néha még
Minket is
Éltet.

Kíséri néma harangszó;
Már kihullt, ami halandó.

Atlantiszi
Szent Emlékek;
Amíg élünk
Ők is
Élnek.


2025. július 7., hétfő

Atlantisz áldása rajtunk





Atlantisz áldása rajtunk;
Ne hulljon sárba az arcunk.

Mítoszaink vigyáznak ránk;
Bennük igazi
Őshazánk.

Az igazi
Értékrendünk
Általuk lett örök
Bennünk.

A mítoszok vigyáznak ránk,
Ott van a mi 
Örök Hazánk.

Profán pénz, hatalom, babér
Ott egy fabatkányit sem ér.

Atlantisz áldása rajtunk;
Míg emlékszünk,
Megmaradunk,

Hogyha emlékszünk, kitartunk;
Atlantisz áldása rajtunk.





2025. július 6., vasárnap

Jót keresek, amíg élek







Jót keresek, amíg élek
Csak erre való
Az Élet.

Ami van,
Él és
Virágzik;
Ami nincs, nem is hiányzik.

Jót keresek,
Jót kaphatok;
A Boldogság
Szent Állapot.

Lelki Béke szét nem széled;
Jót keresek, amíg élek.

2025. július 5., szombat

Csupán Isten igazi





Rút doktrínarengeteg -
Szélbe szórt hamu;
Csupán Isten igazi,
Minden más kamu.

Divat ripacsrózsaszín,
Csattog a vaku;
Szivárványos zászlók alatt
Atomháború.

Pénz-hőségben fuldokol
A világfalu,
Senki se látja, hogy merre
Nem nyílik kapu.

Abszurd jelen asztalán
Vérvörös ragu,
Minden ripacs örvend, csak a
Béke szomorú.

Pedig az Idő kezében
Ott van a gyalu;
Csupán Isten igazi, 
Minden más kamu.

2025. július 4., péntek

Néhai fiatalságom






Néhai fiatalságom
Magamban még megtalálom,

Amikor keresni merem.
Kegyelem volt.
Szent
Kegyelem.

Idealista és
Magyar
Lettem talán nagyon hamar.

Az lettem.
Ma is az vagyok.
Amíg élek,
Az maradok.

Patrónusra sose várok.
Túlerőhöz sose állok.

Akárki akármit szaval,
Bármilyen doktrína aszal

Észt, érzelmet, lelkületet,
Én soha más nem lehetek.

Apa vagyok,
Férj és
Magyar.
Idealista és
Magyar.

Soha másmilyen nem leszek,
Mert soha más nem lehetek.

Ma is gyakran megtalálom
A néhai
Ifjúságom.

2025. július 3., csütörtök

Jövő-zátonyok tövében



 





Jövő-zátonyok tövében
Hajózom már nagyon régen.

Mint mind az igaz emberek,
Én is átjárót keresek.

Rút doktrína-sziklafalak
Fenyegetve tornyosulnak

Zsarnoksággal rémisztgetve,
Gonosz jövőket hirdetve.

Föntről szól a hamis ének;
Fogkrémvigyorú szirének

Jelképeket lobogtatva
Csalnának a zátonyokra.

Az Akarat nem törékeny;
Jövő-zátonyok tövében.



2025. július 2., szerda

Vízöntőnek születtem



 





Vízöntőnek születtem,
Férjjé,
Apává lettem;
A Legjobb Csajt 
Vettem nőül,
Most is itt van
Mellettem.

Bogláron nevelkedtem,
Nagyon messze eljöttem;
Bő hatvan év
Van mögöttem,
A többi meg 
Előttem.

Vízöntőnek születtem
Érett férfivé
Lettem;
Ami az én
Küldetésem,
Soha senki
Nem teszi meg
Helyettem.

2025. július 1., kedd

Ami Igaz, mindig Igaz






Ami Igaz,
Mindig Igaz;
Legyen akár tél vagy tavasz,

És nem számít, hogy ki mondja,
Legyen a falu bolondja,

Vagy a tekintély hercege,
Ami Igaz,
Mindig Ige.

Hiába csipog a jérce,
Tévedés a kettős mérce.

Legyen akár tél vagy tavasz,
Ami Igaz;
Mindig 
Igaz.

2025. június 30., hétfő

Teoretikus világok






Teoretikus világok
Lelkisége rozsdás bádog.

Üvölt a sok teória,
Zúg a doktrína-ária,

De tudjuk, hogy az elmélet
A Lényegben mindig téved.

Se képzelet, se misztika,
Csupán száraz statisztika

Tör utat rossz jövő elé,
Mindig az infernó felé.

Teoretikus világok;
A Valóság szemén hályog.

Semmi se szent, minden profán,
Közönséges,
Nem is pogány.

Gép-tudatú emberekkel
Jövő-szoftvereket hekkel

Csupa csábítót hirdetve,
Tömeggé lelketlenítve,

Teremtve birka-világot,
Harsogva nyáj-boldogságot.

Teoretikus világok;
Ami szent, mind elszivárog.

Jövő helyén sötét kráter,
Benne nagy globális láger.

Sosem leszünk vevők rátok,
Teoretikus világok.


2025. június 29., vasárnap

Bronzkor mozaikvilága







Bronzkor mozaikvilága
Kiegészítőjét várja.

Döglötti indogermán métely
Sírján felébredt
A Kétely,

A Múlt szennyét mind lemossák;
Jönni fog
A Bizonyosság.

Történelmünk fel fog állni,
Lassan majd megtanul
Járni.

Itt, a Kárpát-medencében
Minden másképp történt régen,

Ködös Múltban, valaha rég
Nem volt soha peremvidék,

Nem volt mellékes momentum,
Mert éppen itt volt
A Centrum.

Nem jöttünk sehonnan ide,
Itt van az Őshazánk helye.

A tudomány halvány mécses,
Köd és homály,
Minden kétes.

Lesz Jövő,
Erősebb lámpa;
Bronzkor mozaikvilága.


2025. június 28., szombat

Névnapom utáni napon






Névnapom utáni napon
Anikóm vállán a karom.

Evezünk jelen-tutajon,
Béke,
Szerelem,
Nyugalom.

Odakint doktrína, érdek,
Rossz unalmas őrültségek,

Rikító zászlós mihasznák
Tépik világvége bajszát,

S üvöltöznek utcahosszat,
Hogy legyen már sokkal rosszabb...

Isten tán nem így akarja...
Vállamon
Anikóm
Karja.

2025. június 27., péntek

Platón barlanghasonlata






Platón barlanghasonlata
A valóságot mutatja

Gondolat-vázlatba szedve,
Nagyon leegyszerűsítve:

Egy anyag-mátrixban élünk,
S amit valóságnak vélünk,

Nem objektív matéria,
Csupán rezgések halmaza.

Platón nem volt ateista.
Híres barlanghasonlata

Egy idegen szavú levél;
Nem az anyag nyelvén beszél.

Semmi értelme kérdezni,
Érteni nem, csak
Érezni...

Platón barlanghasonlata
A logikát kikacagja.

2025. június 26., csütörtök

Halhatatlan Pillanatok






Halhatatlan
Pillanatok;
Minden körülöttük forog.

Az Igazak
Tőlük élnek,
Általuk épül
A Lélek.

Létet és 
Világot adnak;
Mindörökre
Megmaradnak.

Dalolnak életre frissen;
Bennük talál ránk
Az Isten.

Fényük
A Lelkünkben ragyog;
Halhatatlan
Pillanatok.

2025. június 25., szerda

Nyári hőségrettenetek







Nyári hőségrettenetek;
Gőgös, száraz démonsereg.

Perzselő, fullasztó meleg,
Olvadoznak az emberek.

Hőségtől elborult agyak
Háborúba szólítanak.

Ha még forróbb lesz a vadon,
Előbb-utóbb jön az atom...

Nyári hőségrettenetek;
Profán csőcselék szenveleg.

Mindig még rosszabbra várna,
A sátánnak kaput tárna.

Nyári hőségrettenetek;
Fogy az egyén,
Nő a tömeg.

Nem feladni,
Nem kell félni;
Csak
Méltósággal
Túlélni.

Profán doktrína vagy tömeg,
Másodszor nem próbálja meg.

A vén Idő úgyis pereg;
Nyári hőségrettenetek.




2025. június 24., kedd

Őstörténetek féláron






Őstörténetek féláron;
Urálból,
Jégkorszak-háton.

Modernitással abálva,
Nyelvészettel konzerválva,

Legnagyobb kedvezmény elve
Trianonra hangszerelve.

Dermesztően hosszú álom;
Őstörténetek
Féláron.



2025. június 23., hétfő

Az emberiség morális egysége








Az emberiség morális egysége;
Kölcsönös 
Bizalom,
Türelem,
Béke.

Saját éltemre legyek mindig gondos,
A Más Élete
Ugyanolyan
Fontos.

Propagandára hallgatni ne tessék;
Nem egyoldalúság,
Csak
Kölcsönösség.

A Felelősség nem média gondja;
Sose osszon észt
A falu bolondja.

Ha háborúról szól a szirén-ének;
Korrumpálódtak
Vagy buták
A vének.

Az Identitás most már kötelesség;
Helyettem
Élni,
Dönteni
Ne tessék.

Kölcsönös
Bizalom,
Türelem,
Béke;
Az Emberiség
Morális
Egysége.





2025. június 22., vasárnap

Anyagelvű lelketlenség







Anyagelvű lelketlenség;
Csupán matéria az ég. 

Pénzért akármi kapható,
Minden ember pótolható.

Csak lila köd a szerelem,
Fő, hogy minél olcsóbb legyen.

Az erkölcs relatív fazon;
Haza helyett ott a haszon.

Elektronokból van a fény,
Csak a nagyobb pénz a remény.

Az ünnep részeg vonaglás,
Legfőbb érték a fogyasztás.

Hogy sehol erkölcsi többlet?
Utazni kell minél többet.

Ha bárhová "eljuthatok",
Tán csapdában nem is vagyok.

Minden magasabb szint néma,
Ha nem látjuk,
Nincs probléma.

Úgyis sírgödör a vége,
Minél több fogyasztás kéne.

A boldogság legfőbb titka:
Aranyból van a kalitka.

Patkány rágcsál, varjú károg;
Nagy világban szűk határok.

Anyagelvben anyag-élet;
Mindenféle lompos érdek.

Profit lelkesül, pénz makog;
Hová tűntek
A Távlatok?

Szegény ma élő nemzedék!
Anyagelvű lelketlenség...

2025. június 21., szombat

Kora nyári tervezgetés





Kora nyári tervezgetés;
Soknak tűnik, ami kevés.

Mi mindent kell elvégezni,
Átnézni és
Befejezni.

Füstölgő klaviatúra
Készül nagy szellemi útra.

Boldog nyugalom,
Tervezem,
Élek és 
Az Isten velem.

Bőven elég a terhelés;
Kora nyári tervezgetés.

2025. június 20., péntek

Köszönöm, hogy szépen élek!






Köszönöm, hogy szépen élek;
Hiszek,
Szeretek,
Remélek.

Köszönöm, hogy
Örülhetek,
Hogy munkaképes lehetek,

Köszönöm, hogy
Remélhetek;
Köszönöm, hogy
Szerethetek.

Van Szerelem,
Van Életem;
Köszönöm Neked,
Istenem!


2025. június 19., csütörtök

Rejtély lapul rejtély hátán






Rejtély lapul rejtély hátán;
Tanácstalan a vén sátán.

Mi is az Élet?
Mi a Hit?
Se entrópia,
Se profit...

Mit mondanak hát a tények?
Nem az anyagban a lényeg?

Végzet hiába zakatol?
Mégis van Isten
Valahol?

Csak rejtély 
A rejtély hátán;
Elszontyolodik a sátán...