Mikor a szél legyint,
A fagy csendre int,
Sötét üresség kószál odakint,
Mikor a jövő csupasz néma fal,
Amikor minden halálra utal;
Valahol mégis csendül
Csendesen;
Ilyenkor Isten
Belülről
Üzen.
Ha didereg a táj,
Suttog a muszáj,
S a a nagykabát, akár egy jó király,
Nyugodalmat és biztonságot ad,
Eltöprengünk, hogy a Hold mit mutat;
Valahol hangzik,
Kívül vagy belül,
Eldalolja:
Nem vagyunk egyedül,
Hogy nem számít a nyegle túlerő,
Csak azt
Egyénben rejlik a jövő,
Isten előtt nincs rang, se hivatal -
S a világ soha nem lesz ravatal.
Szférák zenéje téli éjszakán,
Létezünk,
Élünk,
Vagyunk igazán.
Semmi sem múlik,
Minden újraéled,
Örökkön örökké
Mindig lesz
Élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése