Bennünk tovább élő ősrégi Szubsztrátum

Bennünk tovább élő ősrégi
Szubsztrátum;
Rajtunk töri ki a fogát
Mindenféle elrendelés,

Fátum.

Egykori békés nép

Létét tovább élem;

Őslakosok voltak ők a

Kárpát-medencében.

Ködös évezredek

Titkát alig sejtjük;

Lábunk alatt nyugszik testük,

Bennünk él s

Lelkük.

Távol jövendőt még

Az ő kezük óvta;

Fasorban sem volt még gőgös

Indo-Európa.

Kárpát-medencében

Élt az

Ősök népe;

Hosszan és soká fejlődött

Még akkor 

A Béke.

Nyugodtan suhantak

Évek,

Napok,

Holdak,

Fegyveres hordák akkor a

Környéken se voltak.

Később aztán jöttek,

Öltek, acsarkodtak,

Hazugság-tűzhelyen hamis

Múltat kotyvasztottak.

Eltűnik az összes

Végül porrá válik,

Csak a békés 

Szubsztrátum él

Végtelen

Sokáig.

Fogát töri nálunk

Valamennyi fátum;

De marad,

Ami mindig volt

A békés

Szubsztrátum.