Halál hull,
Öröklét zörren,
S ahol halál-unt szellemek
Új életre felejtenek,
A Léthe mocsaras partján,
Ül régi istenek balján.
Ül idő-mosta partokon,
Hit-köpenyben,
Hallgatagon.
Ha egyszer az emberiség
Felelősségért mond misét,
S az erőszakról lemondva
Talál az igazi
Gondra;
Ha majd egyszer a
Szerelem
Túlnő a kopár hegyeken,
S minden ember fia-lánya
Képes lesz a
Boldogságra;
Ha majd
Munka lesz,
Hit,
Béke;
Isten fog elmenni érte.
Atlantiszt majd visszahozza
Téridőbe,
Csillagokba.
Föld forog,
Ezredév röppen;
Atlantisz az idő-ködben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése