Egy halandót sem hagy cserben.
Tölgyfaágra sólymot ültet,
Vén temetőket kerülget.
Titkot őrző örök ködök
Fölött ősi bronzlánc csörög.
Mindenki meghal, aki fél,
Idő falán kopog a Tél.
Inkább egyben,
Mint ezerben;
Mítosz bátyó
Novemberben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése