Minden csupa
Sejtelem;
Múltba vágyik a tekintet,
Hull a levél
Csendesen.
Nosztalgia búg a ködben,
Tétova lett a madár,
Aki továbbmenni bátor,
Arra Isten kegye vár.
Csöndesen gubbaszt a Hold már,
Mint mágus titkos körön,
Munkában és
Szerelemben,
Amíg élünk,
Lesz Öröm.
Ősz húrjai lágyan szólnak,
Az Idő lassan suhan,
Még nem látszik
A Túlsó Part,
Még dolgom van itt,
Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése