Rettenthetetlen szavárdok...
A Múlt köde mindent átfog.
Bíborbanszületett császár
Félmondata üresen száll
Találgatás közepébe.
Célját máig el nem érte.
Rettenthetetlen szavárdok...
A tudomány csupán hápog,
Amint a nevüket hallja...
Sok dogmának sok az alja...
Egy pusztai lovassereg
Igen gyorsan cserélt nevet,
Mindig a friss uralkodó
Törzs volt az újabb névadó,
S hogy melyik alatt volt magyar,
Arról teljes a zűrzavar...
Rettenthetetlen szavárdok...
Pedig nem a Múlt az álnok,
Hanem az utókor álma,
Mert nem ismer önmagára.
Olyan politika nem él,
Amibe a Múlt belefér...
Tudományos dogma-hegyek
Között kilátás nem lehet.
Rettenthetetlen szavárdok,
Merre volt a Ti hazátok?
Ti szavárdok, vagy szavírok,
Hányan lettetek magyarok?
Meg még ki, mennyi és mikor?
Minden jelen halotti tor...
Régen magyarrá lett népek
A vérünkben tovább élnek...
Rettenthetetlen szavárdok,
Sokat gondolunk ma Rátok.
Világ-eresztékek rogynak,
Jövő-utak csavarodnak,
Múlt és Jelen összefogva,
Akarat-íjat ragadva,
Butaság-hadon áttörve
Juthatnak el a Jövőbe...
Még mindig szükség van Rátok,
Rettenthetetlen szavárdok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése