Nosztalgiázik az Idő

Nosztalgiázik az Idő,

Szomorú a szél,

Hamarosan lehull majd a 

Fákról a levél.

Idő-tenger hullámain

Öreg bárka jár,

Hajdani szent Atlantisztól

Búcsúzik a Nyár.

Birodalom volt. Fél világ

Hajlongott neki,

Végleg ellepték a Mélység

S a Múlt vizei...

Emlékein iszappá lett

Odalenn a sár,

Tiszteletkört tesz fölötte

Majd néhány madár...

Nosztalgiázik az Idő,

Eső szemereg,

Bevették a Nyár egét a

Felleg-seregek.

Idő-tenger hullámain

Elmúlás-sziget,

Régi korok árnyékai

Lent kísértenek.

A Jelen - füstös, rút gőzös - 

Bőszen zakatol,

Hamis Múltakat tákolnak

Rajta valahol.

Idő vén hullámaira

Hullik az Eső,

Múlandó csak a dicsőség,

Meg a túlerő.