Egykori mohácsi csata

Egykori mohácsi csata

Erőnket ma is csapolja.

Magyar végzet fedezéke,

Romlásnak rideg jelképe.

Cezúra Idő medrében;

Emitt a ma,

Ott a Régen...

Idő homokja beissza...

Sohasem szereztük vissza...

Egykori mohácsi csata

Kedélyeinket borzolja,

Mivel az egész folyamat

Mohács emlékéhez tapad.

Felhorgad, éktelenkedik,

S Trianonig terpeszkedik.

Egykori mohácsi csata

Múltunkat békén nem hagyja...

Hogyha Mátyás...

Hogyha régen...

Lehetett volna másképpen...

Hegedűnk szomorú húrja

Ezt pengeti újra...

Újra...

Egykori mohácsi csata

A lényegünket tagadta...

Azóta borotvaélen,

Örök identitás-éhen,

Önmagunkat osztogatva,

Pogányságtól fosztogatva...

Egykori mohácsi csata

Jelenünket sanyargatja.

Egy abortált Történelem

Rejlik valahol,

Odalenn...

Éljük torz utókorunkat,

Csak keressük önmagunkat...

Egykori mohácsi csata...

Túl kéne már lépnünk rajta..

Újra a sarkunkra állni,

Újra jövőt integrálni...

Téres Kárpát-medencében

Megtettük már

Többször,

Régen...

Nem lesz képes ezt megtenni

Rajtunk kívül soha senki...

Egykori mohácsi csata;

Béke szálló poraira...