Sír az Isten egymagában.
Idő lüktet csont-mereven;
Nem mozdul a történelem.
Horizonton varjak gyűlnek;
Szentek profánná ferdülnek.
Kopik Lelkiség, a Béke,
Meg a vízözön emléke...
Sír az Isten egymagában
Késő őszi éjszakában.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése