Októberi csendes eső

Októberi csendes eső,
Ázik a vén gránit lépcső.

Ködben az Idő eleje,
Susog mítoszok erdeje.

Nem látunk,
Csak látni vélünk...
Nem biztos, hogy egyszer élünk.

Októberi csendes eső;
Rozsdás lesz a vén acélcső...

Vénülnek a meghitt gondok,
Meg a profán nézőpontok.

Múló, szürke anyag-dogmák
Hullái közt enyészet rág.

Októberi csendes eső;
Vénülni kezd a Múlt-tető.

Ha a Hagyomány megreped,
Ágyból nézhetjük az eget...

Ha meg nem újul a tető,
Hajléktalan lesz a Jövő.

Októberi csendes eső;
Az ember - Isten-kereső.