Evilathban
Régesrégen...
Szellem járt az erdőszélen...
Hunor s Magyar gyermekkorát
Idegen csillagok látták.
Ragyogott a Nap az égen..
Régen,
Régen,
Nagyon régen...
Evilathban, sok-sok éve,
Nem oldódott szét a kéve.
Árnyékot adtak a vén fák;
Még őszinte volt a világ.
Nimród király idejében...
Régen...
Régen...
Nagyon régen...
Evilath hajdani földjét
Spekulánsok örökölték.
Evilathot letagadták,
Bibliába találgatták.
Repedezni kezdtek a fák;
Szűkké vált a modern világ...
Kellett a hely új eszmének,
Indogermán lángelmének.
Evilath homályba zárva,
Urálba profanizálva...
Űzve sötét szkepszis-ködbe,
Elcserélve - vogul gyökre...
Bár takarja tudós fétis,
Bennünk valahol
Él - mégis...
Evilathban...
Régen...
Régen...
Isten járt az erdőszélen...
2018. október 20., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése