Nem öncéllal, és
Nem véletlenül
Jöttünk ködből, homályból a világba,
Hiába csacsog bármit az anyag;
Élni:
Munka,
Hivatás,
Feladat.
Nem „világba vetve”, nem egyedül,
Nem öncéllal, és
Nem véletlenül.
Az Életnek
Oka és célja van…
Ami nem profán,
Nem haszontalan.
Születni jog,
Felnőni – kötelesség.
Az önmegvalósító gyermekkorból
Tovább, a felnőtt teljesség felé,
Szerelemhez,
Családhoz,
Hivatáshoz.
De nem elég a Pályát megtalálni,
Helyt is kell állni – mert a Helytállás
Az Élet maga.
Az Emberség mércéje nem siker,
Nem birtoklás és nem pozíció,
Hanem Szeretet,
Helytállás -
A Tett:
Az Ember Cselekvésre született.
Születni jog,
Felnőni – kötelesség.
Felnőni
Türelmesnek,
Hűnek,
Jónak;
Önnön magunkkal meg nem alkuvónak…
Nem az a fő,
Hogy kitől mikor mit
Tudunk idézni,
Hanem:
Tudunk-e sors szemébe nézni.
A Múlt históriába szenderül,
A Jelen – mi vagyunk:
Nem öncéllal, és
Nem véletlenül.
Születni jog,
Felnőni – kötelesség.
Múltakból lettünk,
Jövendőt teremtünk;
Nem az a kérdés: mennyibe kerül;
Nem öncéllal, és
Nem véletlenül.
Nincs jogunk szemnek maradni a láncban,
Nem vehetünk részt anyag-haláltáncban,
Ami tőlünk a Jövőnek marad,
Nem anyag,
Annál sokkal fontosabb -
Teremtő Hit
És Helytállás gyümölcse:
Hogy utánunk is megmarad
Az Élet.
Születni jog,
Felnőni – kötelesség.
Élni is az,
Mert nem öncél vagyunk.
Istennel Jövőt együtt alkotunk.
Élni,
Helytállni,
Embernek maradni;
Önbecsülést még Isten sem tud adni,
Azért mindenki maga dolgozik.
A világ nem éden,
És nem tüzes katlan;
Mindenki fontos és pótolhatatlan.
Istentől van a
Szabad Akarat,
Tőlünk a
Hit,
Kitartás,
Feladat;
Helyettünk Isten cselekedni nem fog.
Születni jog,
Felnőni –
Felelősség,
A Jövendőt nekünk kell felnevelni,
És Isten előtt érte
Megfelelni.
Élni,
Helytállni
Rendületlenül;
Nem öncéllal, és
Nem véletlenül…
Az Idő lomha, közömbös patak,
Profán zaj zúg,
Az Isten
Hallgatag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése