2018. április 25., szerda

Atlantisz magányos dala az idők mélyéről


A feledés vén éjjelén
Él még az Akarat;
A Szent el nem felejt soha,
A profán - megtagad.

A vízözön-függöny mögött
Minden csak látomás,
Isten se tudja, lesz-e még
Egy újabb felvonás.

Idők mélyén,
Világ végén,
A kollektív tudattalan
Szürke rejtekén,
Nem sejt a világ,
De lát
Az Egyén.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése