2018. április 12., csütörtök

A vadkanra fogott gyilkosság - 18. rész

18. Rész

Azt gondolom, igen jelentős szempont az, hogy Paka mikor és kitől kapta (volna) meg a gyilkosságért járó fizetséget. Nem tudni, hogy mekkora összegről lehetett szó. Gyanítom, hogy Paka esetében sokkal szerényebb volt annál, mint amit Magliani tett zsebre. Vajon mikor kellett azt Pakának megkapnia? És kitől?

Nem valószínű, hogy már a zsebében volt. A gyilkosoknak nem szokás előre fizetni. Ha pedig csak Zrínyi halála után kaphatta kézhez a pénzt, akkor hol?

Ebben a kérdésben rejtőzik Magliani „B” terve.

Paka érezhetően alárendelt helyzetben van tettestársával szemben. Sokkal többet kockáztat, mégis ki van szolgáltatva. Még Magliani meséje is komoly slamasztikába keveri.

Gyanítom, hogy a gyilkosság honorálását is úgy szervezték meg, hogy Paka Maglianival szemben alárendelt helyzetben maradjon. Ez pedig jelenthette azt, hogy Paka csak később juthatott hozzá a gaztett ellenértékéhez. Talán Csáktornyán kellett kivárnia.

Ha ebbe belement, akkor Paka kétségtelenül nagyon ostoba volt. Hogy Magliani lenézte őt, nyilvánvaló. Ha Paka Csáktornyán marad, nagyon veszélyes helyzetbe kerül. Magliani ezzel – természetesen – pontosan tisztában volt.

Hogy is fest hát a gyilkos „B” terve? Nagyjából a következőképpen:

Magliani a meséjével elér két célt:

  1. Elhiteti a hallgatósággal, hogy Zrínyi a vadkan támadásának áldozata lett.
  2. Hangulatot kelt Paka ellen, azt sugallván, hogy a vadászt súlyos felelősség terheli ura halála miatt.

Utóbbit igazán nem volt nehéz elérni. Lehetetlen ugyanis, hogy a hangulat ne forduljon a vadász ellen. Amennyiben hitelt adnak Magliani meséjének, és elhiszik, hogy Zrínyi Miklós halálát a feldühödött, sebzett vadkan támadása okozta, Paka ellen szólnak a következők:

v       Ismeretlen helyre csalta az urát, ahol Zrínyit baleset érte.
v       Zrínyi halálát olyan vadkan okozta, amelyet Paka sebzett meg. A jáger nem igyekezett a tőle elvárható módon megóvni a bán életét és testi épségét, sőt a döntő pillanatban szégyenletesen gyáván viselkedett.

Ezt egyetlen barokk nagyúr sem hagyja, nem hagyhatja annyiban. Pakára még nehéz percek várnak. Ki fogják vallatni, egyszer, kétszer. Az úr halálát követő pánikban, majd letargiában talán senkinek sem jut eszébe a jáger, de hamarosan sort kerítenek rá. Guzics várkapitány talán már másnap magához rendeli, de legkésőbb harmadnap. De ez még csak a kezdet, mert rövidesen megérkezik Csáktornyára a halott bán testvére, az indulatos hírű Zrínyi Péter gróf.

Mi vár Pakára? Aligha köszönik meg neki Zrínyi gróf halálát…

Nem alaptalan a feltételezés, hogy Paka hamarosan igen sok magyarázkodásra kényszerül Csáktornyán, és – ahogy az lenni szokott – minél többet mentegetődzik, annál rosszabb színben fog feltűnni. Könnyen lehet, hogy lecsukják, el ne tűnhessen.

Guzics már kérdezgetni kezdi, és – ha valami gyanús választ kap – akár meg is tortúráztatja. Paka ezzel a lehetőséggel nyilvánvalóan tisztában is van. Minél tovább marad lakat alatt, annál idegesebb lesz. Ez akkor is igen komoly erőpróba, ha előzőleg számot vetett vele. A börtönbe zárt foglyok kitartásáról minden korban legendák születtek, de nem azért, mert ez a valóságban is olyan gyakori lehetett, hanem éppen ellenkező okból: mert ritkaságnak számíthatott. Hogy a fogság mit is jelent, csak akkor tudja meg a rab, amikor valóban lakat alá kerül. A rabság pszichózisa minden korban embert próbáló viszontagság volt, és az is marad. Paka esetében ezt még az is súlyosbítja, hogy valóban bűnös, még sokkal bűnösebb annál, amilyennek tűnik. Az idegei pattanásig feszülnek. Pontosan tudja, hogy elszólhatja magát. Ha a kihallgatók elég ravaszak és türelmesek, az elszólás előbb vagy utóbb be is következik. De nem azonnal. Napok múlva.

Ha Guzics már faggatni kezdi, Paka talán tarthatja magát. Guzicsot jól ismeri. Várható azonban Péter gróf érkezése. Most már Zrínyi Péter a Zrínyi család feje. Indulatos és szigorú ember, hatalmas testi erővel. Ha kell, irgalmatlan. Ezt mindenki tudja róla, nyilván Paka is. Alaposan ki fogja majd kérdezni. Ha addig bármilyen ellentmondás felmerült a mondandójában, azt Guzics előre közli Péter gróffal. Paka felkötheti a fehérneműt…

Az idő nem neki dolgozik. A helyzete óráról órára nehezebb. Egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtörik.

Paka ezt előzőleg talán nem is sejtette, de Magliani igen. Talán nem a Paka iránti megvetésből, hanem éppen hideg számításból feketítette be előre a vadászt. Sejtette, hogy mi vár rá. Ha Paka esetleg mindent bevallana, gondolják a kihallgatói azt, hogy ártatlanul vádolja a szegény „sabaudus” ifjút, csak bűntársat akar találni maga mellé, pedig ő a vétkes egyedül. Nem valószínű, hogy hisznek neki, legalábbis nem azonnal. Legfeljebb napok múlva.

Magliani pedig – a meséjével gondoskodott erről – Paka rovására bátor ifjú hős, aki megpróbálta megmenteni Zrínyi Miklóst. Ő bezzeg rálőtt a kanra – Pakával ellentétben. Igazán nem rajta múlt.

Szárazon elviszi? Meglehet! Mi a terve?

Ne feledkezzünk meg a másnap induló postakocsiról!

Elvégezé, hogy csak postán, kocsikon mégyen;”

Zrínyi postakocsin akart másnap Bécsbe indulni. Akkor még hivatalos postakocsijárat nem létezett, magánvállalkozók tartottak fenn postajáratokat. Amelyik kocsi másnap reggel Bécsbe akart indulni, annak már ott kellett lennie, sőt a járat létezése már korábban is köztudomású kellett, hogy legyen. Magliani nyilván jóval a gyilkosság előtt elhíresztelte, hogy neki a postakocsival mindenképpen el kell utaznia.

A távozása nem számít menekülésnek. Nem kelt sem feltűnést, sem meglepetést. Postakocsin hagyja el Csáktornyát. Az a kor leggyorsabb és legbiztonságosabb közlekedési eszköze. Két-három nap alatt Bécsben lehet. Éppen akkor, mire Zrínyi Péter is megérkezhet Csáktornyára. Ha nagyon siet.

Paka csak utána törhet meg. Üldözőket legfeljebb Paka megtörése után menesztenének Magliani nyomába.

Magliani Bécsben nyilván tüstént átvedlett valami egészen más személyiséggé, aztán sürgősen inkognitóba vonult.

Pakával mi lett? Miért gondolom azt, hogy nem sokkal élhette túl a merényletet?

Magliani kényelmes helyzetben van. Mivel jó előre elhíresztelte, hogy másnap el kell utaznia, hajnalban felszáll a postakocsira, és Bécs irányában végleg kikocsizik a magyar történelemből.

És Paka?

Neki sokkal nehezebb a helyzete. Több kérdés is felmerül vele kapcsolatban. Vegyük sorjában:

v       Megkapta-e valaha a gyilkosság bérét?
v       Elhagyta-e Csáktornyát?
v       Életben maradt-e?

Nem hinném, hogy bárki is fizetett volna Pakának a gyilkosságért. De ki is fizetett volna? Magliani megbízója?

Talán akkor alkudtak meg, amikor – esetleg hetekkel vagy hónapokkal a gyilkosság előtt - a megbízó, vagy képviselője Csáktornyán járt, és vadászaton vett részt. Valószínűleg pénzt ígért Pakának a gyilkosságért, ami a gonosztett után vált (volna) esedékessé. Esetleg némi előleget is fizetett.

Vajon milyen módon juthatott Paka a pénzéhez?

Személyesen a megbízótól?

Kizárt dolog. Akárki is a megbízó, nemigen exponálja magát azzal, hogy Pakával személyes kapcsolatba kerül a gyilkosság után.

A megbízó képviselőjétől? Küldöttjétől?

Mivel mai értelemben vett posta akkor még nem létezett, ez az egyetlen számba jöhető lehetőség. A megbízó nem jutalmazhatja meg Pakát, csak így.

Mi ebben a bökkenő?

Minden!

Nem hinném, hogy a megbízónak szándékában állna akár egy garast is fizetni Zrínyi egyik vadászának az ura meggyilkolásáért. Kényszerítheti erre valaki? Talán majd hangosan fog követelődzni Paka?

Nem hinném, hogy a XVII. századi Magyarországon előfordulhatna olyan eset, hogy az osztrák hatalmi komplexumnak az egyik tagja és haszonélvezője – a megbízó – fizetne Pakának a gyilkosságért. Az osztrák hatalom immár bő évszázada – okkal vagy ok nélkül – alig-alig fizet zsoldot a végvári katonaságnak, pedig azok helytállása elemi érdeke. Nem valószínű, hogy ezen körök bármely tagja utólag fizessen egy gyilkosságért olyan magyarországi személynek, aki a helyi társadalom egy alacsony státuszát tölti be. Paka – Zrínyi halála után – gonosztevő, jogai nincsenek, követeléseinek érvényt szerezni nem tud.

A XVII. századi Magyarországon még túlságosan feudális viszonyok uralkodnak ahhoz, hogy egy uradalmi alkalmazott büntetlenül kezet emelhessen az urára. Paka a Zrínyi grófok egyik vadásza, társadalmi helyzete ismeretlen, de legfeljebb alacsony rangú familiáris lehet. Ennél sokkal valószínűbb azonban, hogy nem tartozik a nemességhez, sőt semmiféle kiváltságos csoporthoz sem. Nincs olyan helyzetben, hogy követelhessen a megbízójától. Ha megjelenne nála, kidobnák, esetleg börtönbe, vagy éppen hóhér kezére adnák. Ha a bíróság előtt állítaná, hogy megbízásból gyilkolta meg az urát, habozás nélkül gyilkosnak és rágalmazónak tekintenék, megalázó és borzalmas kínhalállal sújtanák. Kerékbe törnék, nyársba vonnák, vagy karóba húznák.

Paka utólag semmit sem kaphatott a gyilkosságért, bármennyit is ígértek neki. Nem volt lehetősége követelni, sem a megbízót zsarolni. Senkinek a támogatására, szolidaritására nem számíthatott. Az sem volt érdeke, hogy nyilvánosan bevallja a tettét, mert mindenki szemében gonosztevőnek számított, akire a legkegyetlenebb halál vár. Megszegte a legsúlyosabb feudális tabut, kezet emelt az urára.

Lehet, hogy mesés összeget, vagy még mást is ígértek neki – szóban. Rangot, birtokot, nemességet¸ ígérhettek bármit, semmibe sem került. Pakának ebben az esetben rá kellett jönnie, hogy a lehető legalattomosabban kihasználták, ő pedig mindent eltékozolt – semmiért. Nem ért el semmit, sőt tönkretette eddigi státuszát, meggyilkolta saját védelmezőjét, és fabatkát sem ér az élete.

Maglianinak nyilván van hová mennie, de hová menekülhetne – Paka?

Lehetnek rokonai Magyar- vagy Horvátország távolabbi vidékein, de aligha lehetne ott biztonságban. Ha kisülne, mivel vádolják, maga a rokon szolgáltatná ki a hatóságnak; hajdúnak, szolgabírónak, katonának. Nem vállalna közösséget Zrínyi gyilkosával senki.

Ha Paka hitt bárki ígéretében, és emiatt képes volt megölni Zrínyi Miklóst, egyrészt aljas ember, másrészt a világ ökre. Erre talán maga is gyorsan rájött. Hová menekülhetne?

Minél távolabbra kellene, de hová?

Arról természetesen szó sem lehet, hogy Maglianival együtt elutazzon. Ha megpróbálna felszállni a postakocsira, az a gyilkosság nyílt beismerése lenne. Maglianival nincsenek azonos státuszban.

Magliani bármikor felszállhat a postakocsira, és távozhat. Idegen, nem része a helyi feudális struktúrának. Paka esetében más a helyzet. Őt bármelyik nála magasabb rangú személy leszedheti a postakocsiról, és kérdőre vonhatja. Mit keres ott, hiszen neki itt van dolga, ő ide tartozik. A fülénél fogva vinnék a várba, ha megpróbálna a postakocsival távozni.

Magyarországra menne? Aligha volna biztonságban. Horvátországban meg még annyira sem.

A törökhöz?

Ennél Paka bizonnyal jobb emberismerő. A török örül Zrínyi halálának, díszsortüzet ad szertelen boldogságában, de nemigen patronálja a gyilkosokat. Az első bég karóba húzatná, ha megtudná, mit követett el.

Akkor hová?

Az országot mindenképpen el kellene hagynia. Nem mintha külföldön bármiféle perspektíva várna rá, de kényszerhelyzetben van. Pénz, kapcsolatok, nyelvismeret híján gyakorlatilag semmi esélye. Paka aligha tud arisztokratikus könnyedséggel mozogni a világban. Ha meg pénze van, és rájönnek, valahol meggyilkolják miatta a helyi csirkefogók.

Menekülhet az Adriai-tenger partjára, ahol talán hajóra szállhat, és Itáliába juthat. És utána? Ott mihez kezd? Itália gazdag idegeneknek való hely. Tele kémekkel és bérgyilkosokkal. Többek között Zrínyi Péternek is akad ott számtalan ügynöke.

Mihez kezdjen Paka? Álljon be matróznak valahová? Abból bőven akad, és mind többet tud nála a hajózásról. Éhbérért dolgoznak.

Paka másik lehetséges menekülési útja Stíria felé vezet. Ott azonban ugyanezek a kérdések merülnének fel…

Azt a lehetőséget nem nagyon érdemes felvetni, hogy Paka esetleg Maglianitól kapna fizetséget. A „sabaudus ifjú” nem tűnik jótékonykodónak, amennyire eddig megismertük, nem olyan ember, aki egy huncut garast is adna Pakának. Ebben az esetben Paka ingyen dolgozott, és valószínűleg ingyen hal meg hamarosan.

Természetesen annak is fennáll a lehetősége, hogy Paka előre megkapta a megbízótól a fizetségét. Például akkor, amikor először találkoztak, hetekkel vagy hónapokkal a merénylet előtt, egy másik vadászaton.

Akkor a megbízó volt kényszerhelyzetben, gyilkost keresett, az idő nem neki dolgozott. Talán maga is pénzt ajánlhatott, megalkudott Pakával, és ki is fizette a vadászt. Megbeszélte vele, hogy hamarosan küldi a tettestársat. Maglianit.

Paka tehát pénzt fogadott el, hogy meggyilkolja az urát. Ezzel végképp elkötelezte magát?

Nem hinném.

Még egyáltalán nincs megfosztva a cselekvés lehetőségétől. Mit tehetne?

Talán az volna a legegyszerűbb, ha Zrínyi elé állna, töredelmesen bevallaná, hogy pénzt fogadott el, de nincs szándékában gyilkolni. Természetesen megnevezné a megbízót.

Zrínyi Miklós jelleméből – amennyire az írásai tükrében megismerhetjük őt – talán az következik, hogy nagylelkűen megbocsát a megtévedt vadásznak. Az sem lehetetlen, hogy közreműködésre kéri vagy kötelezi a gyilkos leleplezése érdekében. Lehetséges azonban, hogy Paka ismeri jól Zrínyi Miklóst, és nem mi. Talán joggal tart a legsúlyosabb retorziótól.

Emiatt gyilkolnia kell?

Nem hinném.

Kérhetné a szolgálatból való elbocsátást, családi ügyekre, vagy bármi egyébre hivatkozva. Utána elhagyhatná Csáktornyát. Nem kellene menekülnie, hiszen semmit sem követett el, nem is üldözi senki. A pénzzel letelepedhetne valami biztonságos kisvárosban, ahol szilárd jogrend van, és horvátul beszélnek. Szerényen és nyugodtan élhetne. Gazdálkodhatna vagy kereskedhetne.

Most éppen fordított a helyzet. A megbízó szemében Paka jelentéktelen személyiség, nemigen éri meg keresni, a felsülést meg kifejezetten tilos nagydobra verni.

Ki vádolná Pakát?

Bárki is tenné, Paka teljes öntudattal utasíthatná vissza. Rágalomnak nevezhetné, és hinnének is neki, mert a tettei a vádat nem igazolnák.

Paka nincs kényszerhelyzetben, egészen addig, amíg nem gyilkolt.

Szinte hihetetlen, hogy megtette. Mentsége nincs. Valószínűleg Csáktornyán mások is így gondolták.

Paka számára talán az kínálja az egyetlen halvány esélyt, ha azonnal, még a Zrínyi halálát kísérő pánik során megpróbál kereket oldani. Ez is csak látszat azonban, Pakának szemernyi esélye sincs.

Nyilvánvalóan dúl benne az idegek harca. A fedőmese szerint ő vétlen ugyan az úr halálában, de vétkes gyávaságban. Pária. Senkinek kedves szava sincs hozzá, szóba nem állnak vele, de talán szemmel tartják.

Lehetséges, hogy akad egy kedvező pillanat, amikor elsurranhat. De csak egyszer kísérelheti meg a menekülést. Ha csak valaki véletlenül is észreveszi, elfogytak az esélyei. Ha bárki utána kiált, a parancsra vissza kell fordulnia, és számot kell adnia.

Szörnyű gyanúm van. Azt gondolom, éppen Magliani lett volna az, aki éberen ügyel Paka minden mozdulatára, és azonnal riasztja a többieket, ha a vadász megpróbál elmenekülni. A tettestársnak ugyanis nem érdeke, hogy a sertés-mítosz még az ő jelenlétében összeomoljon. Tapasztalt és hidegvérű gazember, tudja, hogy előbb vagy utóbb feléled a gyanú. Ő nagy valószínűség szerint a másnapi postakocsival örökre elhagyja Csáktornyát. Aligha tűri, hogy Paka a kétségbeesett szökési kísérletével veszélybe sodorhassa az ő menekülését. Ebben a pillanatban ugyanis Maglianinak legalább kilencven százalék esélye van a sikeres távozásra, Pakának meg tíz sincs.

Nagyot csalódnék Guzics kapitányban, ha nem tételezném fel róla, hogy már néhány perccel a bán felfedezése után nem adott parancsot valakinek Paka figyelésére. Talán éppen az öccsének, de sokkal valószínűbb, hogy Paka vadásztársainak. Paka nem menekülhet. Lehet, hogy már megkötözve vitték vissza Csáktornyára, de ha nem is így volt, a korban feltétlenül természetesnek tartották volna, ha Paka a vár tömlöcében éjszakázik. Gyaníthatóan így is volt.

Reggelig már nemigen törődnek vele, enni és inni kap, de lakat alatt van, elszökni nem tud. A vár népe a hirtelen gyásszal van elfoglalva, az irányítás Guzics kezében. A kapitány nyilván másnap korán kel, de kisebb gondja is nagyobb annál, hogy Pakával kezdje a napot. Leghamarabb késő délelőtt hozatja fel a tömlöcből, de az is lehet, hogy ebéd után.

Magliani ekkor már messze jár.

Guzics szigorú, de korrekt módon kihallgatja a vadászt, újra és újra elmesélteti vele az előző napi vadászaton történteket. Időnként váratlan kérdéseket is feltesz. A vallomás többszöri elismételtetése és a keresztkérdések módszere már régóta a bűnügyi vizsgálat eszköztárába tartozik, nemcsak az inkvizíció alkalmazza nagy előszeretettel, hanem a polgári hatóságok is. Guzicsnak még tapasztalata is lehet benne; láthatott már hadbírósági tárgyalást, ha meg nem látott, bőven olvashatta néhány ilyennek a jegyzőkönyveit. A török elleni harcok évszázadra visszamenőleg sok ilyet termeltek ki, maga Zrínyi igen járatos volt a Mohács óta lezajlott hadiesemények terén, miért ne tételeznénk fel a várkapitányáról – aki bizalmasa is – hogy szintén jól informált ezen a téren.

A kihallgatáson egy íródeák is jelen van, aki feljegyzi az elhangzottakat. Ez sem növeli Paka esélyeit. Guzics utólag is felfigyelhet egy-egy elszólásra, ha később átböngészi.

Ha a legkisebb gyanú is feléled, szorulni kezd a kapca.

Márpedig gyanú fog éledni, csoda lenne, ha nem éledne. Paka története bárhol összeomlik, és Guzics még sokkal több hibát találhat benne, mint ez a tanulmány háromszázötven év elteltével. Sorjáznak a kínos kérdések, vajon hogy bírja idegekkel Paka?

Guzics azt is megteheti, hogy néhány fegyveressel kiviszi Pakát másnap a helyszínre, ugyan mutasson meg mindent, és magyarázza meg, ha tudja, az ellentmondásokat. A mai kriminalisztika ezt úgy hívja, a bűntény rekonstruálása.

Guzics íródeákja mindent szép akkurátusan feljegyez. A kapitány átolvassa. Talán le is másoltatja, és egy példányt tüstént Ozalj várába meneszt, ahol Zrínyi Péter gróf már útra készülődik. Hadd tudjon minél többet a Zrínyi család új feje is.

Paka még nincs közvetlen életveszélyben, de a sorsa már megpecsételődött. Guzics valószínűleg szigorú és korrekt, a végső döntés jogát Péter grófnak tartja fenn. Ettől csak akkor térhet el, ha Paka bűnössége egyértelműen kiderül. Ez pedig nem lehetetlen, talán már az első komolyabb kérdéssorozat összezúzza a vadász védekezésének rozzant palánkját. Ha megtörténik, Paka könnyen a hóhér társaságában, kínzóeszközök között találhatja magát.

Nem biztos, hogy megkínozták. Lehet, hogy csak annyi történt, hogy két fegyveres bevitte a kínzókamrába, ahol a hóhér barátságosan a vállára tette a kezét, aztán aprólékosan és színesen elmagyarázta az összes kellék és kínzóeszköz működését. Melyik mit tör, hasít össze, mit nyújt, mit szúr, mit vág. A test melyik érzékeny részén, mivel és hogyan kelt pokoli fájdalmat. Hol és milyen jóvátehetetlen sérülést okoz. Esetleg fadarab vagy rongybaba segítségével demonstrálja, hogyan is működik ez vagy az a félelmetes kínzóeszköz.

A módszert szadista inkvizítorok találták ki, és rendkívül eredményes volt. Sokkal többen tettek a hatására beismerő vallomást, mint a ténylegesen megkínzottak. Utóbbiak meghaltak, seblázban vergődtek, artikulátlanul üvöltöttek, esetleg elismételték, amit a szájukba adtak.

Ha Paka nem tört meg, nem keveredett ellentmondásokba, akkor Zrínyi Péter gróf kezébe került.

Nem tudom elképzelni, hogy Guzics és Zrínyi Péter rá ne jöttek volna, hogy nagyjából miképpen történt a gyilkosság. A bűntény nagyon vakmerő volt ugyan, de cseppet sem zseniális, túl sok volt benne a gyenge pont, a védő mesében meg túlságosan sok az árulkodó jel.

Mi történt Pakával?


Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése