Szent játék vagy profán játszadozás? - 16. Rész

MILYEN A JÓ KÖLTÉSZET?

Kinek az ügye a művészet?

Kinek az ügye, kire tartozik a művészet – és benne a költészet? Talán valamiféle kiemelt csoportra? A gazdagok, bennfentesek, hatalommal rendelkezők manapság „elitnek” minősített halmazára?

„A művészet már régen nem az elit ügye, hanem, mintegy kisegítőként, magára vállalja a kulturális identitás mindazon szolgáltatásait, amiket a társadalom intézményei már nem láthatnak el.”[1]

Egyetértek Hans Belting megállapításával, csak annyit tennék hozzá, hogy a művészet soha nem is volt „az elit ügye”, különböző korok különböző „elitjei” különféleképpen viszonyultak hozzá, és általában jobban tartottak tőle, mint amennyire szerették. A mi korunkban azonban egy magát művészeti elitnek feltüntető, hivatali és hatalmi elven szerveződő csoport, „a művészet világa” szeretné magának kisajátítani. Részben azzal, hogy meghatározza, mi a műalkotás. Erről szól „a művészet hivatali elmélete”. Részben pedig azzal – bár erről szemérmesen hallgatni szoktak – hogy annak meghatározását is magának vindikálja, hogy ki a művész. Aki a köreibe tartozik. Mindenki mást dilettánsoz, médiahatalmával háttérbe igyekszik szorítani.

A dilettánsozás jelzi ugyan, hogy ez az úgynevezett „művészeti elit”, illetve „költészeti elit” magának vindikálja a művészeti, illetve a költészeti hatalmat, de ehhez semmiféle alapja sincs.

A dilettánsokról és a dilettánsozásról fentebb már szóltam.

A művészet tehát korántsem az elit ügye, ahogy Belting is megállapítja. Nem is lehet, hiszen a művészet az emberiség közös tulajdona.

A továbbiakban ebből indulok ki.

A művészet nem monopóliuma, rezervátuma, magántulajdona senkinek, semmiféle hatalomnak, „elitnek”, személyek semmiféle csoportjának.

A költészet különösen nem az. A költészet mindenkié. Az emberiségé.

v  Nem az „elité”

v  Nem a hatalomé

v  Nem „a költészet világáé”.

A költészet mindenkié. Az emberiség közös tulajdona.

Folytatása következik.

---

[1] BELTING, Hans

A művészettörténet vége, Oldalszám: 334, Atlantisz Könyvkiadó, Fordító: Teller Katalin
Sorozat: Kísértések, Atlantisz – C.H. Beck közös sorozat, Német Szellemtudományi Könyvtár, Budapest, 2007.