A megunt Tél visszajönne,
A nyakunkra ülne,
Láttunk elég havat, fagyot,
Nem kérünk belőle!
Széllel-faggyal a világot
Bőszen megijeszti,
Talán úgy az emberiség
A reményét veszti.
Márciusi pesszimizmust,
Fagy-attakot hozna,
Azt hiszi, a tavasz-reményt
Belepte a rozsda.
Itt lejárt az ideje, de
Nem sejti a dőre,
Pár hónapot sem maradhat -
Legfeljebb jövőre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése