Egy verőfényes tavaszi napon
Megtörli kézfejét az Irgalom.
A nyegle bosszúvágyat elveti,
Csupán a jóindulat emberi.
Új áldozatra les a fájdalom,
Egy verőfényes tavaszi napon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Rendszeres olvasók
Blogarchívum
-
►
2023
(365)
- ► szeptember (30)
-
►
2022
(362)
- ► szeptember (30)
-
►
2021
(360)
- ► szeptember (30)
-
►
2020
(364)
- ► szeptember (30)
-
►
2019
(367)
- ► szeptember (30)
-
►
2018
(357)
- ► szeptember (30)
-
▼
2017
(320)
- ► szeptember (25)
-
▼
március
(28)
- Virágzik a kertem
- Uballit háza - XVII.
- Márciusi virradatok
- Vajon a Múlt állandó-e?
- A Tisztesség mostanában
- Egy verőfényes tavaszi napon
- Boldog Felnőttkor
- Uballit háza - XVI.
- Felhőfodrok kódorognak
- Öreg vagyok én már megalkuvónak...
- Ébredező Szent Kikelet
- Böjti szelek, fújjatok!
- Sár növekszik, tócsák gyűlnek
- Reményt foganó Tavaszban
- Uballit háza - XV.
- Március idusán
- Kifordítom-befordítom
- Csenevész Tavaszunk
- Családi autóút
- Uballit háza - XIV.
- Apává és férjjé lettem
- Rigmus napjaink hazai anyagi közérzetéről
- Istent sohasem lehet megkerülni
- Alkony-liturgia
- Fojtogató hétköznapi gondok
- Tél-tépázta tegnapok
- Uballit háza - XIII.
- Mese - mindörökké
-
►
2016
(370)
- ► szeptember (31)
-
►
2015
(361)
- ► szeptember (31)
-
►
2014
(350)
- ► szeptember (31)
-
►
2013
(354)
- ► szeptember (30)
-
►
2012
(370)
- ► szeptember (31)
-
►
2011
(369)
- ► szeptember (32)
-
►
2010
(355)
- ► szeptember (29)
Magamról
- L. N. Peters
- Sarkad, Békés, Hungary
- Rólam A VÉN MUSKÉTÁS BEMUTATKOZIK s: Pete László az anyakönyvezett nevem, de ezen a néven legalább hárman publikálunk, és nekem már volt emiatt komoly kellemetlenségem. Ezért tettem hozzá bérmálási nevemet, a Miklóst. Ennek megközelítő fordítása az L. N. Peters. Balatonbogláron nőttem fel, Budapesten (Fazekas Mihály Gimnázium, Horváth Mihály tér) érettségiztem, Szegeden és Debrecenben diplomáztam, Gyulán dolgozom, és Sarkadon lakom. Negyvenhat éves vagyok. Van egy csodálatos Feleségem, és két gyönyörű Lányom (Réka Bereniké /1986/ és Lilla Viktória /1992/). Középiskolai tanár vagyok, amellett író, szövegíró, dramaturg. Volt eddig tizennégy hivatásos, illetve körülbelül nyolcvan diákszínházi bemutatóm különböző minőségben (dramaturg, szövegíró, író-dramaturg, szerző). Túlkoros idealista vagyok, és megalkuvónak túl öreg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése