Felhőfodrok kódorognak

Felhőfodrok kódorognak
Márciusi égen,
Most is lelkesít a Tavasz,
Ugyanúgy, mint régen.

Frissen születő Kikelet
Ege alatt állok,
Tavaszfüggöny mögött elmúlt,
S jövendő világok.

A Múlt nagy pillanatai
Már az Égig érnek,
Túl az idő horizontján
Kortalanul élnek.

Felhőfodrok kódorognak
Az összes határon,
Múltat árul az enyészet
Drágam, örök áron.

Isten készül türelemmel,
Hogy lelkünk fürössze,
De a profán "lent", meg a "fent"
Soha nem fog össze.

A "fent" nem lett jobb, se rosszabb
Jó pár ezer éve,
Ott többnyire hitvány lózung
"Barátság", meg "béke".

Felhőfodrok kódorognak
Magasan felettem;
Boldog vagyok, hogy embernek,
Hogy "lentre" születtem.