Az óceán túlsó oldalán a férfi
hálóköntösben ült az ágya szélén, és elgondolkodott. Vajon a hívatlan látogatók
némelyike a halála előtt nem juttatta el még valakihez azt az átkozott
iratcsomót? Jó lenne, ha senki más nem értesülne róla. Így is túl sok a
gyilkosság. Minél több „szívroham”, annál nagyobb a lelepleződés veszélye.
Hátha senki máshoz nem jutott el az anyag! Nagy baj lenne, ha bárki komolyan
venné, és szaglászni kezdene! Önmagában már az is katasztrófa, hogy egész
gyilkosságsorozatot kell lebonyolítani a világ szeme láttára. Az átkozott
szökevények tehetnek róla! Meg a mindenkinél átkozottabb Theodora! Ő rontott el
mindent!
Átkozott Theodora! A leggonoszabb,
legrosszabb unokahúg a világon! Mindig is baj volt vele, gyerekkorától kezdve!
Elbolondította azt az ostoba Rustemet! Theodora Uballit Házának fő ellensége!
A férfi keze ökölbe szorult. Még nem
mondott le róla, hogy érvényre juttassa akaratát: Theodorát fogják el élve —
lehetőleg nézze végig Rustem megnyúzását. Utána vigyék haza, és a
Szégyenudvaron húzzák karóba. Vagy elevenen nyúzzák meg! Ehhez ragaszkodik, és
keresztül fogja vinni! Leginkább Őfelségét kell hozzá meggyőznie.
Igen, Őfelségét! A férfi
elvigyorodott. Őfelségét. Az én drága jó apámat; azt a babonás, hisztériás,
szeszélyes, vén bolondot! Ha Őfelsége nem járul hozzá, maga intézi el a nő
kivégzését.
A világ szemét nem szabad magunkra
vonnunk. Ha minden szökevényt elfogtunk, azonnal el kell tűnnünk. A Pohárnok
Gárda összes tagja térjen haza. A világ rendőrségei egy ideig hadd nyomozzanak
a megnyúzott holttestek ügyében, előbb-utóbb majd feladják. Ha meg képesek
„bűnöst” találni, annál jobb! Még nem jött el az ideje, hogy a világ tudomást
szerezzen Uballit Házáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése