Március idusán

Március idusán
A Múltunkba nézünk;
Sok élőnél elevenebb
Szellemet idézünk.

Zord, hideg Tavaszban
Zajlanak a Múltak,
Jeges árban fuldokolnak,
Vagy a mélybe hulltak.

Büszke Magyarságunk
Cafatokra tépve,
Ha a Múltunk meghal, mi sem
Maradhatunk élve.

Március idusán
Jelenünkre nézünk,
Most illik boldognak lennünk,
Mivel hogy most élünk.

Nem külső körülmény,
Pénz, vagy végzet árja,
A Boldogság a független
Emberlét csodája.

Petőfiék egykor
Élni, tenni mertek;
Körülményt teremt a felnőtt,
Kritizál a gyermek.

Március idusán
A Jövőbe látunk,
Egyszerű és dolgos, hasznos
Jövendőre vágyunk.