KÉTSZÁZÖTVENKETTEDIK
RÉSZ
A következő etap:
„A rím kedvéért:
bandukoltam,
mögöttem már a Jászai,
és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,
aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,
itt minden éjjel hídavattás.”
mögöttem már a Jászai,
és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,
aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,
itt minden éjjel hídavattás.”
Kissé körülményes módon folytatja versét a Költő, de ahány
ember, annyiféle felfogása a hazának.
„A rím kedvéért:
bandukoltam,”
Kevésbé sikerült sor.
„A rím kedvéért:
bandukoltam,”
A „rím kedvéért” ebben a versben már előfordult. Egy extravagáns
gesztus elsőre új, érdekes, izgató lehet. a hasonló önleleplező kiszólás is.
Másodikra már kezd unalmassá
válni.
„A rím kedvéért:
bandukoltam,”
Az ismétlésnek az lehet a valódi
funkciója, hogy elterelje a figyelmet arról, micsoda minőségi váltás van a
lírai Én helyváltoztatásában a korábbi etaphoz képest.
v
Mentem
v
Bandukoltam
A kevésbé célirányos mozgás így
kissé háttérbe szorul, a figyelmet az extravagancia vonja magára.
„A rím kedvéért:
bandukoltam,”
A „rím kedvéért” másodjára már
kissé pókhálós. Ezt a funkciót szinte bármi betölthette volna.
„mögöttem már a Jászai,”
Helymeghatározás, a színhely
Budapest, Jászai Mari tér. A Költő nyilván olyan úton vezeti lírai hősét, ahol
gyakran megfordul. Éppen elhagyta a Jászai teret.
„és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”
kockacsaták vén ászai,”
Váratlanul áttolódik a vers egy
teljesen más síkba.
„és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”
kockacsaták vén ászai,”
A kép mindenképpen látomásszerű.
Értelmezése azon fordul meg, kik azok, akik „holtan” jönnek szembe a lírai
Énnel.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése