ÖTVENEGYEDIK RÉSZ
Topordi Benedek hadnagy
titokban tárgyalásokat kezdett a törökkel a megadásról. Az árulás kitudódott,
és a várkapitány azt tette, ami háborús időben ilyen esetben egyedül helyes:
agyonlövette az árulót.
Istvánffy így számol be erről:
„a város
elárulásáról az ellenséggel titkon értekezett, de a városparancsnok a
lázadásnak elejét akarta venni, a bűnt nyíltan tárgyalni pedig nem óhajtotta.”
A legutóbbi kitörés során a török súlyos veszteségeket
szenvedett, ami most már a tisztikart is érintette. Naszuf bég elesett, Mohamed
szolnoki és Ahmed babocsai bég megsebesült. A védők huszonnégy embert
vesztettek.
A harc azonban még komolyabbra fordult. A török
hozzáfoghatott a voltaképpeni vár ostromához.
Khadim Ali úgy határozott, hogy a város most elfoglalt
északi oldalát teszi meg az ostrom bázisául. Ez körülbelül 260 méter hosszú szakasz
volt, mindenképpen alkalmas arra, hogy a támadások kiindulópontja legyen.
Hogy a védők helyzetét még tovább nehezítse, bázisként
használta a vár délnyugati, illetve délkeleti sarokbástyájával szemben elterülő
tóparti térséget is. Így egyszerre több irányból támadhatja a falakat, és
különböző falszakaszok elleni rohamokat készíthet elő.
A török haladéktalanul hozzá is fogott a sáncok építéséhez,
új ágyútelepek létesítéséhez. Emellett töltést kezdett építeni a vár két
szegletbástyájával szemben. Ennek céljaira több ezer ember kezdte hordani a
rönköket, fahasábokat, kötéllel összefogott gallykötegeket.
A tóparti malom mellett eddig is volt egy ostromüteg négy
faltörő löveggel és három kolubrinával, azt is megerősítették. Utána azonnal
lőni kezdték a következő objektumokat:
Ø
A délkeleti szögletbástyát
Ø
A belső és külső vár vizesárka között húzódó
falakat
Ø
A külső vár vaskapuját
A város északi oldala mentén nagy sáncot hányatott a pasa,
és ide is ostromüteg került négy nagy ostromlöveggel és négy kisebb ágyúval.
Innen a következő objektumokat vette tűz alá a török tüzérség:
Ø
A vár szemben lévő kurtináját
Ø
A délnyugati sarokbástyát
Ø
A várkapu melletti templomot
Ø
A belső várban emelkedő magas tornyot
A délnyugati szögletbástyával szemben is ágyútelepet
építtetett a pasa. Nagyjából oda, ahol az Almás-patak vizét tóvá duzzasztó gát
kiindulópontja volt. itt töltés húzódott egészen a város nyugati kapujáig. Ide
négy ostromlöveg és öt kolubrina került. A következő objektumokat lőtték:
Ø
A vár egyetlen téglabástyáját
Ø
A belső vár tornyát
Ø
A belső, a külső és a középső vár nyugati falait
Ø
A külső és a középső vár belső területeit
Ez volt az ostrom tüzérségi rendszere. Ha a térképen
tanulmányozzuk, megállapíthatjuk, hogy a
török tüzérség mostantól a külső és a középső vár minden fontos pontját képes
volt tűz alatt tartani. Sőt, a belső vár némely részeit is.
Huszonegyedikén este négy védő szökött ki a várból. Elfogták
és a pasa elé vitték őket. A kapitány jelentése szerint:
„azt
mondták, hogy ne vítassa onnat (a várat, ti. kelet felől, a malomtól), hanem a
vaskapu (a vár külső kapuja) felől. Az álgyúkat osztán így vitték napkelet
felől az malomtul el. Most onnan lövik és dél felől, a szentegyház felől. Azzal
hitegették a pasát, hogy ötödnapig onnat megvehetné”.
A pozsegai bég parancsára néhány napig el is vitték az
ágyúkat a délkeleti bástya elől, de – mivel semmi eredményt nem értek el – a
pasa visszavitette a lövegeket eredeti állásukba.
Nem világos, hogy a szökevények segíteni vagy ártani
akartak-e a tovább is kitartó védőknek.
Haladt a török a mocsár és a tó vizének lecsapolásával is. A
város elfoglalása utáni éjszakán ezzel is előbbre léptek. Istvánffy szerint:
„azt a
régi gátat… munkások kalapáccsal és vasdoronggal szétverték, hogy a vár falait
könnyebben ostromolhassák és megközelíthessék”.
Teöke Ferenc lényegre törőbb:
„Az
árokból vizét kivágják vala.”
A várból tűzzel igyekeztek akadályozni a munkálatokat, kevés
sikerrel. A munkásokat ekkor már zegzugos lefutású árokrendszer védte. Másutt meg
magas sáncok, amelyek mögött a szekerek biztonságban voltak, és a török
csapatmozdulatait sem fenyegette veszély.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése