Augusztus huszadika ürügyén

Sápatag virágok

A Nyarat siratják;

Dollár-hordák szolgái a

Fegyvert tisztogatják.

Hazánk nagyobb része

Hulló szirmú rózsa,

Kisebb része a butaság

Utolsó csatlósa.

Jövő reménysége

Szakadékba rejtve;

Rongyos-véres jövőképek

Egymást verik fejbe.

Sápatag remények

Jelent ostromolnak;

Messzi álmok erdeiben

Csavarog a Holnap.

Kicsi országomnak

Egész múltja sáros,

Mindenfelől szegény régi

Magával határos.

Sarokban duzzogva

Sült galambra várunk;

Be kellene foltoznunk már

Szakadt múlt-kabátunk.

Sápatag Jelenben

Minden sóhaj árva;

Retteghetünk a kihalás

Dobozába zárva.

Megpuhult a világ

Kocsonyás fej-lágya,

Nagy bajok jöttét hirdeti

A “jobb élet” vágya.

Vagy sok kis közösség

Nagy egységgé békül,

Vagy Atlantiszként süllyedünk -

Identitás nélkül.

Magyarok csillaga

Nehéz sorsát futja;

Szent Istvántól mostanáig

Rögös volt az útja.

Virradunk-e mához

Néhány tucat évre

Szent István és az új kenyér

Magyar ünnepére?