Déja vu, déja vu...

Déja vu,

Déja vu,

Megint minden egyszerű…

Pénz-vezérelt utópia rétjein

Lila a fű.

Ki az ista?

Ki a fób?

Készül tán a lista..

Megint jön már kioktatni

Ateista Pista.

Rágalom-keresztelő

Ad nevet a kőnek;

Hívja osztályellenségnek,

Vagy fajgyűlőlőnek.

Déja vu, déja vu

A sejtelem keserű,

De – míg élünk,

Csak azért sem hagy el minket

A derű.

Rossz “polkorrekt” szájkosár,

Műtúrós műrétes;

Tán Orwell is mosolyog,

Amíg élni képes.

Világdollár-műisten

Sárga száját tátja,

A szájzáras szabadságnak

Bécsben bot a bátyja.

Déja vu, déja vu…

Népszerű a jó nedű,

Bölcs vezérek parókáját

Vágyva nézi

A tetű.

Szemellenző a divat,

Meg önkéntes hályog,

Úgy tűnik, újjászületnek

Régi párttitkárok.

A nyáj a régi dalokat

Bégedezve fújja,

Világhódító eszméknek

Híg a levük újra.

Déja vu, déja vu…

Peng az élet-hegedű,

Amíg még van Kit szeretni

Élni mégis

Gyönyörű.