Az esztendő végén

Ballag a tél,
Suttog a szél;
Kettőezer-tizenhárom
Megvénülve
Mendegél.
—-
Néma vidék,
Szürke az ég;
Dermesztő világunkban a
Szeretet a
Menedék.
—–
Égi kalap,
Ködbe harap,
Rövidülő nappalokon
Reszket, fonnyad
Fent a Nap.
—-
Ballag a tél,
Suttog a szél;
Kettőezer-tizennégy már
A bölcsőben
Üldögél.