Titus Maccius Plautus összebarátkozott egy görög
származású íróval. A barátság évekig tartott, kölcsönösen sok jót tettek
egymásnak. A görög író kiváló ember volt önálló hanggal, széles
látókörrel. Sokat segített Plautus darabjainak színre hozásában, és a
vígjátékíró sem maradt adósa.
Egy baj volt a göröggel: időnként kitört belőle hegyes-völgyes
hazájából hozott pukkancs természete. Képes volt halálosan megsértődni
apró dolgokon is. Megesett, hogy hónapokig véget vetett a barátságnak.
Harmadszor éppen olyankor találta ezt művelni, amikor Plautus több
okból is nagy bajban volt. Plautus valamiben nem úgy cselekedett, ahogy a
barátja elvárta volna tőle, némely dolgokban más véleményen volt, mire a
görög feldühödött. Se látott, se hallott, és durván Plautusra támadt. A
vígjátékíró nem is igazán értette, mivel hergelte fel ennyire a
barátját.
A görög tovább hisztériázott, Plautus türelme elfogyott. A görög ezt
se vette észre éppen valami apróságot próbált számon kérni a
komédiaszerzőn.
Plautus – akinek éppen kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy a
görög dührohamával foglalkozzék – végül maga is feldühödött, és
keresetlen szavakkal kergette el eddigi barátját.
- Nem leszek sohasem az ellensége, – mesélte az egyik ismerősének. – de megsokalltam a makrancosságát. Távolról fogom kedvelni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése