Szőke nő zűrben az űrben - 149.

SZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips határozatlan arcot vágott, és újra sóhajtott.

- Terítsd ki az asztalra a lapjaidat, Ed! – szólt rá a szőke nő.
- Úgy van! – visszhangozta Helmut.

Ed csendesen bólintott.

- Rendben, – kezdte. – megpróbálom.

A két másik figyelt.

- Titkos projekt született, – vágott bele Ed Philips. – azzal a céllal, hogy minél alaposabban feltárja ezeknek az időutasoknak a tevékenységét. Ennek a keretében több tucat tudományág száznál is több kiváló képviselője dolgozott kiemelt bérezéssel, régészektől műszaki, katonai, építészeti, őslénytani és egyéb szakértőkig. Minden lehetséges kormeghatározási és régészeti eszközt és módszert bevetettek, olyanokat is, amelyek még csak kísérleti stádiumban voltak. A program csaknem három évig tartott.

Sóhajtott és kortyolt egyet az italából.

- Az elsődleges célok közé tartozott tisztázni, mi is lehetett az időutasok feladata. Em volt könnyű kérdés. Először csak gyanú volt, aztán egyre inkább tápot kapott az a teória, hogy ezek az időutasok merőben más feladatokkal mentek a múltba, mint a mieink.
- Ez miből derült ki?
- Hosszas és nagy költséggel lebonyolított mellékprojekteket indítottak abból a célból, hogy feljegyzéseket találjanak. Feltételezték, hogy az időutasok, mint a katonák zöme, valamilyen formában jelentéseket írtak a jövő számára.
- Jelentéseket?
- Tudom, hogy ostobán hangzik, de fel kellett tételezni, hogy vaamilyen módon tájékoztatni akarták a parancsnokságot a munkájukról akkor is, amikor rádöbbentek, hogy sohasem térhetnek vissza az időotthonukba.
- Az előbb azt mondtad, hogy szine azonnal meghaltak.
- Azok, akiknek volt megfelelőjük a mi korunkban, valóban életüket vesztették, valószínűleg néhány percen belül. Tőlük nem is sikerült szert tenni semmiféle feljegyzésre. Másoktól viszont igen.
- Kiktől?
- Másoktól.
- Máoktól?
- Más időutasoktól. Olyanoktól, akiknek a mi világunkban megfelelője nincs. Akik azokban a jelek szerint hosszabb időt töltöttek a múltban. Találtak egy századost, aki állítólag csaknem ötven esztendőt élt ott.
- Jézusom! – szaladdt ki Karen száján.

Helmut hitetlenkedve csóválgatta a fejét.

- Nem hiszem – ellenkezett. – Nem hiszem, hogy bármifélefeljegyzés, úgy értem, a jelenben olvasható, megfejthető feljegyzés maradhatott volna utánuk. Nem azt mondtad, hogy több millió évvel ezelőtti korszakba mentek vissza? Lehetetlen, hogy bármi is túlélte volna azt a félelmetesen hosszú időt. Gondoljatok vsak bele: több tízezer évszázad.

Néhány pillanatig hallgattak.

- Ezzel az időutazás szervező intézmények vezetői is tisztában voltak. Ezért hívták életre a projektet, amiről az előbb beszéltem – vette vissza a szót Ed. – Az volt a cél, hogy használható feljegyzéshez, forráshoz jussanak. Hatalmas költségkeretük volt, valóságos tudományos és technikai arzenált vezettek be.
- Ed, én ebben nem hiszek, – csóválta a fejét a fiatalabbik Schellenberg.- Gondoljatok csak bele. Milyen feljegyzésekről beszélünk? Talán papírra írtak volna? Nevetséges, az néhány évszázadot se bír ki, nemhogy tízezer évezredeket. Igaz, hogy sokféle adathordozónk van, de nem hiszem, hogy ezek közül egy is kibírna felügyelet és karbantartás nélkül épségben ilyen rettenetesen hosszú időt.
- Találtak feljegyzést, Ed? – kérdezett közbe Karen.

A férfi bólintott.

Helmut Schellenberg bosszús képpel csóválta a fejét.

- Nem hiszem! – jelentette ki nagy nyomatékkal.
- Én viszont elhiszem, – tette hozzá Karen. – A küldőik bizonyára tisztábn voltak ezzel a problémával, és feltételezem, tettek lépéseket a megoldására.

Ed Philips hálás arccal nézett rá.

- Figyelj, Karen… – kezdte volna Helmut, de a szőke nő energikusan leintette:
- Ne folytasd, Helmut, sejtem, mit akarsz mondani.
- Karen, én egyre inkább humbugnak tartom, amit ez az alak mesél – és Ed Philips felé intett.
- Nem hinném – nézett rá a szőke nő. – Ed azt mondta, az időutasok olyan társadalomból érkeztek, ahol az emberiség még nem hagyta el a Földet.

Ed Philips kurtán bólintott.

- Ha pedig így van, – fűzte tovább a szót Karen. – feltételezem, hogy a tudományos és egyéb energiáikat egészen másféle célok szolgálatába állították, mint a mi világunkban. Nálunk minden a világűrről szól, de ott nem. Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy feltaláltak valami olyan eszközt, ami képes átvészelni az évmilliókat.

Helmut Schellenberg egyikről a másikra nézett.

- Létezik ilyen eszköz?
- Igen is, meg nem is – felelte Ed Philips.

Folytatása következik.