2012. február 6., hétfő

Ötven küszöbén

Még egy hétig negyvenes

Vagyok Léten csúszva,

S rohan meredek jövőbe

Az Idő, a csúszda.

——–

Ködös, sötét völgybe le,

Lompos évek hátán,

Ki tudja, melyik sarokban

Vigyorog a Sátán.

——-

Erdős dombok édenéből

Talán sivatagba,

Talán poros síkságon át

Az örökös lakba.

——-

Kihullott a szőke hajam,

Őszül a szakállam,

Fél évszázad minden gondja

Csörömpöl utánam.

———

Mindig értője maradok

Az egyszerű szónak,

És mindig öreg maradok

Már megalkuvónak.

——

Idő-csúszdán szalad velem

A Lét, a vén ródli,

Nem feltétlenül akarok

Hosszasan rázkódni.

——

Ha még nyereségbe botlok,

Elfogadom éppen,

De hajszolni nem hajszolom

Soha semmiképpen.

——–

Még egy hétig negyvenesen,

Mindegy, hogyha félek,

Ötven felett is leginkább.

Helytállás az élet…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése