Miből lesz a Pegazus?

Bem József tábornok nagyon szerette, és a fiának tekintette Petőfi Sándort. Petőfi százados – majd őrnagy – Bem altábornagy hadsegédeként legfőképpen a francia tolmács feladatait látta el Bem mellett, aki sem magyarul, sem németül nem beszélt.
Bem nagyon ügyelt a magyar költő biztonságára; igyekezett neki olyan feladatokat adni, amelyek állandóan lőtávolon kívül tartották a költőt. Petőfi a győzelmes erdélyi majd délvidéki hadjárat során nem is forgott életveszélyben, csak akkor került bajba, amikor Bem a Honvédelmi Bizottmány és az Országgyűlés székhelyére, Debrecenbe küldte. Ilyen alkalmakkor Petőfinek több tábornokkal is nézeteltérése támadt, előbb Mészáros Lázárral, később Klapka Györggyel különbözött össze.
Nagyszeben elfoglalása után Bem tábornok gyönyörű, fekete, de öregedő és elég lusta paripát ajándékozott a költőnek. Azt akarta, hogy az ország első poétájának szép hátasa legyen, de mégse olyan, amely elragadná, vagy levetné a hátától Petőfit, aki nem volt annyira jó lovas, mint amilyennek hitte magát.
Maga Bem sem volt jó lovas, gyakorta lepottyant a nyeregből, a székely huszárok között közmondásossá vált, hogy ilyenkor valamelyik őrmester a következő utasítást szokta adni:
- Hozzatok a Tátinak valami szelíd dögöt!
Bizony, a székelyek között nem „Bem Apó”, hanem Bem Táti volt az öreg tábornok titulusa.
A költő nagyon megkedvelte a Bemtől kapott lovát, hiszen az elvénült paripa kezes és barátságos állat volt.
1849 májusának elején Bem hadiszemlét tartott Lugos határában. A honvédzászlóaljak, huszárszázadok, tüzérségi ütegek és a lengyel légió katonái kicsinosították magukat, és jókedvűen sorakoztak fel az altábornagy fogadására. Bem alá ekkor tüzes vérű arabs lovat adtak, de két huszár tiszthelyettes is volt mellette, ha meg kellene fékezni a tábornok lovát.
A törzskarral tartott Petőfi Sándor is, koros fekete lova nyergében.
A városból kifelé tartva a törzskar vágtába ugratott. Petőfi előbb lemaradt, aztán a lova – mert jó vérű mén volt az öreg csataló – magától is vágtázni kezdett, és meglepően gyorsan beérte a többieket. Petőfi büszkén ült a nyeregben.
Bem kedvtelve nézte.
- Megifjodott a lova, fiam, – mondta később a költőnek. – Nem hiába: költőt visz a hátán. Valóságos Pegazus lett belőle!