KILENCVENHARMADIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára.
Karen döbbenten bámult rájuk.
Hihetetlenül gyorsan történt – ennek ellenére a szőke nő szokatlanul élesen figyelte meg a hívatlan vendégeket. A két katona szinte egyformán kifejezéstelen tekintetét, ahogy közrefogták Boyart, és ahogy rá néztek. Fegyvereiket az övükben, a hátukon és a kezükben. Az egyik alighanem Karenre akarta szegezni a kezében tartott rövid csövű fegyvert, de éppen csak addig jutott, hogy félig felemelje.
Egy szó sem esett.
Karen megdöbbenten tapasztalta, hogy Boyar arcán semmiféle diadalérzet nincs, csupán jeges szorongás, csalódás, ijedtség. Éppen nyitotta a száját, hogy mondjon valamit. Az egyik katona a csuklóját tartotta, a másik fenyegetően tornyosult mellette, fegyverének csöve szándékosan Boyar oldalában.
Ez az utóbbi próbált fegyvert szegezni Karenre. A bal kezével, amiben alighanem egy pisztolyt tartott. Ezt emelte fel – vagyis csak éppen elindította a mozdulatot.
Szó sem esett.
Jobban mondva: hang se hallatszott.
Karen Bozchana Kadlecikova megkövülten meredt a három férfira.
Az egyik katona gonoszul végigmérte. Szinte látni lehetett, ahogy összefut a nyál a szájában a szőke nő kínai űrhajós formaruhájának mell-része alatt feszülő domborulatok láttán.
A másik kezében felfelé mozdult a pisztoly.
Boyar kétségbeesett, talán segélykérő pillantást lövellt a szőke nő és a vezérlőpult felé.
Ennyi volt…
Aztán eltűntek nyom nélkül mind a hárman.
Karen még egy teljes percig bámulta a hűlt helyüket. Voltaképpen arra sem maradt ideje, hogy megrémüljön.
Pontosan tudta, hogy mi történt, a következő percben mégis erős szívdobogása támadt, le kellett ülnie.
- Kapitány a hajónak! – mondta, amikor végre összeszedte magát. – Jelentést kérek az iménti incidensről!
„Hajó a kapitánynak. A könnyűcirkáló fedélzetén három fegyveres illegális behatoló jelent meg az korábban megvitatott módon. Lényegében a segítségükkel teszteltük a néhány perccel korábban életbe léptetett új védelmi mechanizmust. Utóbbi az elvárt módon működik: haladéktalanul eltávolította, és az Átirányitási Pontra juttatta mindhárom illegális behatolót. Az eltávolított támadók egyike sem lesz képes hasonló módon idejönni soha. Megállapíthatom, hogy a hajó védelmi rendszerének legújabb eleme kifogásalanul működik.”
Karen nagyot sóhajtott. Így is fel lehet fogni. Minden rendben van. Eltekintve attól, hogy közel áll egy kiadós infarktushoz.
Leült, töltött magának, és ivott. Harapott is valamit. Teljesen gépiesen evett, közben arra gondolt, mi volt a legfurcsább abbanb, amit történt.
Boyar láthatóan ijedt volt. Mintha nem ő hozta volna a nyakára a katonákat, hanem mintha azok hozták volna őt. Talán kiverték belőle. Nagyon úgy festett, hogy nem a saját jószántából jött ide.
Összerezzent.
Az rendben van, hogy Max Boyar soha többé nem teheti be ide a lábát. Valószínűleg visszakerült a kedves Köztársaságba, ahol a bitó várja. Sajnálja?
Meglepődött a saját reakcióján.
Igen, sajnálja. Sajnálja a nyomorultat.
De Boyar érdekében nem tehet semmit. Önmagáért azonban igen.
Eddig védekeztem.
Eljött az ideje annak, hogy támadjak.
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése