Összeesküvés-elméletek - III.

HARMADIK RÉSZ

Mi kell ahhoz, hogy egy összeesküvés-elmélet sikeres legyen? Egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy általában véve az összeesküvés-elméletek sikeresek lehessenek?

Rossz társadalmi közérzet

Ha a társadalomban élő emberek többsége a helyzettel elégedett, ha saját sorsát reményteljesnek, jövőjét perspektivikusnak látja, ha nagyjából az a véleménye, hogy a világon rendben vannak a dolgok, nemigen jut eszébe összeesküvés-elméleteket alkotni, az ilyeneknek meg – ha mégis vannak – nem ad hitelt. A megszülető konteók zöme el sem jut ahhoz, hogy közismert legyen, lehurrogják őket. Ami meg ismertté válik, sokszor nevetség tárgya lesz. Az elégedett emberek ügyet sem vetnek rá. Legalábbis nem azokra a konteókra, amelyeknek valamiféle komoly aktuálpolitikai vonatkozásuk van. A korlátozott, csak helyi, regionális jelentőségű összeesküvés-elméletek ekkor is kelthetnek kisebb-nagyobb feltűnést, de hatásuk ritkán terjed túl a régión, ahol keletkeztek.

Az összeesküvés-elméletek elharapódzásának alapvető feltétele a társadalomban jelenlévő elégedetlenség, a rossz közérzet.

Racionális gondolkodás

Első hallásra talán ellentmondásosnak tűnik. Nézzük meg egy kicsit jobban. A racionális gondolkodás korunkban elvárt világfelfogás, az élet minden szintjén kötelező, de tömegében egyáltalán nem úgy fest, ahogy azt annak idején Descartes és kollégái elképzelték. A kartéziánus gondolkodásmód hétköznapi változata egyáltalán nem olyan hűvösen és méltóságteljesen észelvű, korántsem mentes annyira a babonaságtól, az előítéletektől és a rosszhiszeműségtől, ahogy a felvilágosodás lánglelkű észapostolai hirdették a maguk korában.

Mit is jelent a racionális gondolkodás? Illetve mit jelent annak hétköznapi, az úgynevezett józan paraszti észre átkonvertált változata?

A racionális gondolkodás alapvető kategóriái ok, okozat és következmény. Hétköznapi értelemben a leggyakrabban krimiken edződik, ott pedig a fenti fogalmak a következőkké transzformálódnak át: indíték, bűncselekmény, jogellenes haszon.

Ha a társadalom tagjai úgy érzik, hogy a világukban a dolgok nincsenek rendjén, azonnal – legalább elméletben – kutatni kezdenek a felelős után. Mivel ebben a politika minden esetben a kezükre jár, általában meg is találják; más kérdés, hogy először a pártállásuknak megfelelően, de ez csak egy lépés. Ha minden politikai erőben csalódnak, könnyen megteszik a következőt is.

Az oknak és okozatnak kézzelfoghatónak kell lennie. Semmit sem tud kezdeni a hétköznapi racionalitás olyan elvont fogalmakkal, mint osztályharc, mélyen rejlő mozgatórugók, társadalmi folyamat, ezeket annak idején már – amikor minden komolyabb ismeretterjesztő vagy tudományos publikációban kötelezően jelen volt a marxista blabla – egyszerűen átlapozta. A nem marxista fogalmak sem jobbak; a nyugati típusú modernizáció, a pluralizmus vagy a multikulturális ugyanilyen semmitmondóak, és újabban mintha a demokrácia is kezdene ugyanebbe a kategóriába kerülni.

A gazdasági fogalmak különösen messze jutottak a teljes hitelvesztés útján; a gazdasági válság, átmeneti nehézség, piaci nehézségek stb. eleve gyanúsak: megint le akarnak nyomni a torkunkon valami baromságot.

Nálunk Magyarországon egyébként az összeesküvés-elméletek a posztkommunista időkben igen komoly „elméleti” megalapozást kaptak: amikor a politika mindenféle nyakatekert és mesterkélt eufémizmusokat kezdett alkalmazni a kínos valóság szépítésére. Rendszeresen mondott például áremelés helyett árváltozást, a mellébeszélésnek olyan sajátos szókincsét, valóságos szótárát alakította ki, amit a korabeli kabaré is szóvá tett. A hétköznapi ember meggyőződése, hogy ezek mögött közönséges félrevezetés, magyarán hazugság rejtőzik.

Ha pedig a társadalomban meggyőződéssé válik, hogy a politikai elit hazudik, annak következményei vannak. A valótlanság bizalomvesztéssel jár, a hazug emberről egyebet is el tudunk képzelni. Annak idején igen sok öreg pedagógustól hallottuk: Aki hazudik, az lop is… Nem szeretném tovább idézni…

A szocializmus arra nevelte a hétköznapi embereket, hogy minden dolgok lényege a gazdaság, ehhez a posztkommunista éra még hozzátette, hogy a legfőbb érték a haszon. A nálunk most működő és keletkező konteók egytől egyig ezen az alapelven működnek. Tettesek után kutatnak, és a hasznot emlegetik. Utóbbit nem is olyan nehéz megtalálniuk.

A kimondottan irracionálisan gondolkodó ember nem alkot gazdasági elveken működő összeesküvés-elméleteket, ő inkább valamiféle transzcendens erőben gondolkodik. A konteók tömeges népszerűségéhez hétköznapi racionalista tömegre van szükség.

Folytatom.