Szőke nő zűrben az űrben - LXXII.

HETVENKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen megkönnyebbülten sóhajtott, de akkorát, hogy Hildegard is tüstént felfigyelt.

- Történt valami?

A szőke nő nem felelt, igyekezett koncentrálni:

„Konspiráció! Itt a valódi legénység! Jelentést kérek!”

Azonnal érkezett a válasz:

„Konspiráció! Konspiráció! Cirkáló e pillanatban mozgásképtelen, de a legénység segítségével mozgásképessé tehető. Minden rendszer hibátlanul működik, üzemanyag-tárak színültig.

Konspiráció, konspiráció! Cirkáló helyhez kötve, huzalkötegekkel rögzítve, de a rögzítés nem alkalmas a cirkáló felszállásának megakadályozására. Amennyiben a legénység átveszi az irányítást, a felszálláshoz szükséges idő hetvennégy másodperc.

Konspiráció, konspiráció! Cirkáló fedélzetén tizenhét főnyi megszálló személyzet tartózkodik. Ártalmatlanná tételükre minden előkészület megtörtént!

Konspiráció, konspiráció! Cirkáló várja a valódi legénység képviselőjét!”

Karen kellemes izgalmat, ugyanakkor elégedettséget is érzett. A szeme sarkából látta, hogy Hildegard Satana feszülten figyel, de ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekelte az albínó nő.

A hatalmas nap utolsó sugarai fénykeretbe vonták az egyik ablakait vesztett épületromot, és nyomukban a sivár, kiégett faltöredékek felszikráztak, akár a biztató jövő ígérete. Varázslatos látvány volt, Karen nem tudta róla levenni a szemét. Az otthoni, hazai nap ilyet nem tud, de az otthoni, hazai nap éltet, az itteni meg csak hivalkodik a fénnyel. Karen sóhajtott. Teljes lelkéből remélte, hogy meglátja még azt az igazi, hazai napot.

Most azonban sürgősen el kell érnie a cirkálót, és ki kell szabadulnia Hildegard karmaiból talán az utóbbi tűnik a könnyebbik feladatnak.

Azonnal válaszolt.

„Konspiráció, konspiráció! Az eredeti legénységhez nem tartozó fegyveres személy őrizete alatt állok!”

A válaszra megnyugodott. Úgy van, ahogy sejtette:

„Konspiráció, konspiráció! Cirkáló végrehajtja illetéktelen fegyveres ártalmatlanná tételét, mihelyt a fedélzetre léptek!”

Karen sóhajtott. Igen. Mihelyt a fedélzetre lépnek. Csakhogy: hol a hajó? Milyen irányba kell elindulniuk?

„Konspiráció, konspiráció! Meg tudod határozni a helyzetemet? Fogalmam sincs, hogy milyen irányba kell indulnom.”

Izgatottan várta a választ. Jött is azonnal:

„Konspiráció, konspiráció! Adnod kell valamilyen viszonyítási pontot. Kiemelkedő, jellegzetes tereptárgyat. Az alapján cirkáló meghatározza a pontos tartózkodási helyedet!”

Karen bosszankodott, de azonnal reagált:

„Konspiráció, konspiráció! Egy lerombolt, kiégett település közepén vagyok!”

Egy pillanat múlva rádöbben, hogy a dolog egyáltalán nem egyszerű:

„Konspiráció, konspiráció! Harminc kilométeres körzetben nyolc olyan objektum található, amelyik a leírásodnak megfelel! Pontosabban!”

Karen megvakarta a fejét. Mi lehet itt kiemelkedő, jellegzetes tereptárgy? Egyik elpusztított épület éppen olyan, mint a másik. Mind sivár és csúnya.

„Konspiráció, konspiráció! Nem tudom alkalmazni ezt a módszert. Kérlek, valamilyen más módon határozd meg a helyzetemet!”

„Konspiráció, konspiráció! Adj valami jelet!”

Karen elhúzta a száját. Mese nincs: valamilyen formában igénybe kell vennie Hildegard segítségét.

Az albínó nő mellette kuporgott, és le se vette róla a szemét. Csakhogy az a Hildegard mintha valaki egészen más Hildegard lett volna, mint akit eddig megismert. Karen hitetlenkedve mérte végig.

Egyrészt teljesen tovatűnt a bizonytalanság. Nem reszketett a szája széle, nem volt berezelve, nem úgy festett, mint valami hazajáró lélek. Éppen ellenkezőleg: kissé egykedvű tartással, de látható magabiztossággal méregette őt, és a tekintetében sokkal több értelmet lehetett felfedezni, mint eddig. Mi történhetett ezzel az albínóval? Albínó? Mintha már nem is volna annyira albínó.

Mindegy, meg kel szólítani:

- Hildegard, megvan a cirkáló. De nem tudom lokalizálni. Valamilyen jelet kellene adnod, ami alapján ő határozhatná meg a helyzetünket.

Hildegard Satana csendesen bólintott.

- Ezek szerint beszéltél a cirkálóval.

Karen nem figyelt fel a higgadt hangra, a töprengő kifejezésre, türelmetlenül biccentett.

- Úgy van! Adj valami jelet, hogy meghatározhassa a helyzetünket.

- Nem tudjuk, hogy merre van, Karen.

A szőke nő meglepetésében a fenekére tottyant. Hildegard kedvesen és intelligensen szólt hozzá, az eddiginél sokkal lágyabb tónusban, és – a keresztnevén szólította. Mikor is fordult elő ilyen utoljára? Mikor hívták utoljára Karennek?

- Nem tudjuk, hogy merre van, Karen. – ismételte a másik. – Lehet akár száz kilométerre is, közben bármilyen hadsereghez tartozó fegyveres őrs vagy járőr lehet ide egy kilométeren belül. Ha jelt adok, bárki veheti.

Ez igaz volt. Karen lehorgasztotta a fejét. Akkor mit tegyen?

- Meg kel kockáztatnunk, különben nem tudjuk elérni a hajót. – mondta néhány pillanatnyi töprengés után.

Hildegard Satana bólintott.

- Rendben van, Karen, de előbb beszélgetnünk kell. Egy dolgot azonnal tisztáznom kell: téged az akció után nem fognak kivégezni. Csupán a memóriádat fogják kitörölni.

Folytatása következik.