A XIX. század végén egy Heinrich Müller nevű német színész New York-ba költözött. A várost már akkor is a színházairól ismerte a világ, és a tehetséges német aktor szép karrierben reménykedett.
Alig egy hete élt az amerikai nagyvárosban máris levelet kapott egy reklámügynökségtől. Abban pedig ez állt:
Kedves Mr. Muller!
Bizonyára tisztában van vele, hogy a hírnév és az elismerés teljesen független a munkától és a tehetségtől, egyedül a reklámtól függ.
Tudjuk, hogy Ön nagy fába vágta a fejszéjét. Most éppen a Garden Theatre véndégművésze, és az Újvilágban szándékozik karriert csinálni.
Önnek most leginkább arra van szüksége, hogy valami módon Önre irányuljon a nagyközönség figyelme.
Enélkül nincs siker.
Módunkban áll felajánlani Önnek a következőt:
Valamelyik éjjel - ha önnek is megfelel - rablók törnek majd a lakására, és revolverrel fognak lövöldözni.
Arról is gondoskodnak majd, hogy vér maradjon a szőnyegen.Szavatoljuk, hogy ennél több kárt nem okoznak.
A New York Herald képes beszámolót fog közölni az Önt ért támadásról, amit remélhetőleg átvesz majd a többi reggeli lap is. Az egész város Önről fog beszélni.
Mindössze 150 dollár 65 cent ellenében biztosítjuk Önnek a rablókat.
Megkülönböztetett tisztelettel:
N & B reklámiroda.
Heinrich Müller nem válaszolt a levélre.
Nem is lett sikeres színész Amerikában - soha.
——–
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése