A mohácsi csata előzményei körül is számos hajmeresztő mozzanatot találunk. Ha egy ország vezetői, politikai rendszerének abszolút haszonélvezői ennyire nem akarják elhárítani az országot fenyegető reális veszélyt, az utókor csak döbbenten csóválja a fejét.
A veszély nem volt váratlan. Magyarországon már az előző év őszétől tudtak a tervezett török támadásról. Bőven lett volna idő a felkészülésre….
——-
Itt vannak mindjárt a Fuggerek. Nevükből ered “fukar” szavunk. Ők a korabeli multik. Magyarországi jövedelmük szépen segítette nemzetközi gazdasági karrierjüket; ehhez képest semmit sem tettek az ország védelméért. Voltaképpen csak kifelé szivattyúzták a pénzt. Meglehetősen pofátlanul viselkedtek, kölcsönnel sem voltak hajlandók hozzájárulni egy ütőképes hadsereg felállításához. Ahhoz képest, hogy bagóért béreltek nagy értékű bányákat és egyebeket…
—–
A nyomorult Lajos király kölcsönért házal,mint egy szatócs, akinek beázik a boltja. Még az alkincstárnok sem ad…
——
A modern történettudomány különféle irányzatai mind a saját - gazdasági, kulturális, politikai stb. - szempontjaik alapján magyarázzák ezt a zűrzavart. De erre nemigen lehet ésszerű magyarázatot találni. Minden rendszernek elemi érdeke, hogy a végveszélyben megóvja magát.
A pápai nuncius jelentéséből:
“Őszentsége legyen felkészülve rá, hogy ez az ország nem képes magát megvédeni, hanem ki van szolgáltatva az ellenség kénye-kedvének, és úgy fog kikerülni a háborúból, ahogyan az ellenségnek tetszik. Mert el lehet képzelni, hogy Magyarország háborút viselhessen a török egész hatalma ellen, mikor a magyar király és az urak még arról sem tudnak gondoskodni, hogy a végeken szolgáló katonaság megkapja a zsoldját? Őfelsége a király olyan súlyos anyagi helyzetben van, hogy gyakran még konyhája költségeit sem tudja fedezni, az urak viszálykodnak, a nemesség pártokra bomlott, de még ha mindnyájan összetartanának is, mit tehetnének a török ellen, mikor a legegyszerűbb hadifelszereléssel sem rendelkeznek? Azt megtehetik, hogy egyszer megütköznek, de vereséget fognak szenvedni; hiszen nincs egyetlen megerősített állásuk, hol fejüket lehajthatnák, hogy fellélegezzenek, s megvárják a többi keresztény fejedelem segítségét. De ha volna is ilyen váruk, honnan várhatnának segítséget? Német földről, hol mindenütt viszályok dúlnak, s hol nincs többé alattvalói engedelmesség, nincs fejedelmi tekintély? A némettől, ősi ellenségtől várjon segítséget a magyar? Vagy talán Lengyelországtól, mely éppen most kötött fegyverszünetet a törökkel öt évre? Nem sokat értek a hadviseléshez, de ami kevés tapasztalatom háborúkról van, abból azt látom, hogy nincsen rá mód, hogy ezt az országot meg lehessen menteni, ha a törökök nagy erővel támadnak, márpedig ha valóban betörnek, heves lesz a támadásuk.”
Ez a jelentés januárban íródott. Még hét hónap lett volna. Másutt ennyi idő alatt hadsereget teremtenek a semmiből…
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése