Ha ablakunkon kinézve megpillantjuk a véget érni nem akaró autóáradatot, szinte el sem hisszük, hogy volt idő, amikor ritkaságszámba ment a gépkocsi.
——–
Herczeg Ferenc, mint képviselő egyszer vendégül látott Budapesten egy bácskai nagybirtokost. Az illetőnek valami ügyes-bajos dolga kapcsolódott az író választókerületéhez, a fővárosban is akadt elintéznivalója. Felkérte Herczeget, segítsen az ügyek lebonyolításában, és nagyon élvezte, hogy a híres író társaságában mutatkozik Budapest központjában.
Herczeg a második napon belefáradt a bácskai nábob kalauzolásába, de a fickó lerázhatatlannak bizonyult. Az író főleg azt viselte nehezen, hogy vendége előkelő gúnnyal leszólta a főváros összes civilizációs vívmányát. Mindennél látott szebbet-jobbat.
“Ugyan, ez is valami? A Bácskában különbek vannak!”
“Sokan laknak Pesten? Bármelyik bácskai vásáron több ember szalad össze, és azoknak pénzük is van.”
Késő délután az Andrássy úton sétáltak, amikor fura zaj ütötte meg a fülüket.
Pöfögve-köhögve közeledett egy valódi automobil. Ez ritkaságnak számított még akkor, láttára meg is álltak a járdán az emberek.
Herczeg látta, hogy vendégének végre elkerekedik az arca, nyomban lecsapott rá:
- Ilyen is van a Bácskában? Ön szerint ez micsoda?
- Ez is valami? Ilyet ezerszer láttam már! Megszökött a ló, és most szalad utána a kocsi!
——
Fejezzem ki magam még érthetőbben?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése