2010. augusztus 17., kedd
Elképesztő könyv. Azt hiszem, aki bármikor bármilyen bűnügyi vagy bűnüggyel is kapcsolatos történet megírását tervezi, kötelező szakirodalomnak kell tekintenie ezt a művet.
John Douglas, világhírű FBI-ügynök A bárányok hallgatnak nyomozóját (Jack Crawford) közismerten róla mintázták. Nyugdíjba vonulása előtt az FBI Viselkedéstudományi és Nyomozástámogató Részlegének vezetője volt. aminek 1995-ig éveken át egy kiemelkedő személy, John Douglas volt a vezetője.
25 évi szolgálat után, már nyugállományban kezdett írni. Nem egyedül.
A regényíró és a filmes Mark Olshaker íróként és producerként jegyezte a PBS televízió Emmy-díjra jelölt “Egy sorozatgyilkos észjárása” című műsorát, majd több mint egy esztendőt töltött a nyomozástámogató részlegnél. Olshaker nagyjából olyan szerepet tölt be Douglas mellett, mint nálunk egykor Czímer József Illyés Gyula oldalán. Segít formába önteni több évtized bűnüldözői tapasztalatait.
A könyv stílusa lebilincselő - hogy ebben mennyi része van Oldshaker stílusérzékének, és mennyi Douglas színes egyéniségének, nem dönthető el.
Műfaji értelemben leginkább szakmai önéletrajznak mondható. Megtudjuk, milyen volt Dougas fiatalkora, hogyan került a szövetségi nyomozóirodához, és miképpen kezdett a bűnözők személyiségrajzaival foglalkozni.
Douglas börtöninterjúkat végzett szabadságvesztésüket töltő hírhedt sorozatgyilkosokkal, állandóan bővítette tapasztalatait, finomította módszerét. Amíg el nem jutott olyan boszorkányságnak tűnő előrejelzésekig, mint amikor egy gyilkosságsorozat helyszínrajzait, az áldozatokról készült fotókat és egyéb nyomokat behatóan tanulmányozva közli az elképedt nyomozóval:
“A tettes beszédhibás.”
Esettanulmányok áradó bőségével kell szembesülnünk, hogy megértsük, ez nem boszorkányság.
Egy gyilkosság helyszínének tanulmányozásából nagyon is megalapozott következtetéseket lehet levonni arra nézve, miféle ember lehet a tettes. A módszer lényegében deduktív, logikáján helyenként Sherlock Holmes is álmélkodna.
A sorozatgyilkos hosszú ideig a kriminológia legnagyobb kihívása volt. Az esetek többségében nem lehet a hagyományos kiindulópont, gyilkos és áldozat korábbi kapcsolata alapján nyomozni, mert lehet, hogy soha semmiféle kapcsolat nem volt tettes és áldozata között. A hagyományos motivációk - nyereségvágy, szerelemféltés, bosszú - vonalán sem lehet elindulni.
Douglas demisztifikálja a sorozatgyilkos jelenségét. A sorozatgyilkosról kiderül, hogy egyáltalán nem túlvilági démon, hanem közönséges kisember, akit az esetek többségében a rendőrség már ki is hallgatott.
Hogyan válik szörny az emberből?
A könyv olvasása közben nem az volt a legszörnyűbb gondolatom, hogy bárki áldozatul eshet.
Hanem az, hogy csaknem bárkiből lehet gyilkos.
—–
Itt álljunk meg. A dolog nem ilyen egyszerű…
Ugyanazt éreztem, mint (tovább írandó) utópia-tanulmányom esetében: beleütköztünk emberi mivoltunk valamiféle terra incognitájába…
A két téma sokkal közelebb van egymáshoz, mint gondolnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése