Egy álmodójuk sem látnok.
Rossz doktrína-ködben szállnak,
Nem a Jövő útján járnak.
Végén nem öröklét kacag,
Csak sziklás izmus-sivatag,
Holt ráció-kukoricás...
Mert végtelen naivitás
Azt hinni, az ember végül
Boldogulhat Isten nélkül,
A mindenható tudomány
Segít majd az ember baján,
A halál végleg elhárul,
És elénk öröklét tárul...
Szegény, szegény ateisták!
Reményeik mind egyformák.
Csak a legsivárabb vallás,
Képzeli, hogy valami más
Jöhet az Isten helyébe,
S profán emel
Üdvösségbe...
Az ateista mennyország
Sose más, csak láger-világ,
Céltalan és embertelen;
Nem keresni,
Kerülni kell.
Célotok nem áldás,
Átok;
Transzhumán műanyag álmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése