Szellő suhan
Napfény villan.
Kékből szürkére vált
Az Ég;
Ködbe bújik a
Messzeség.
A Nap haloványan ragyog;
Rövidülnek már a napok.
Int a Múlt,
Mint fehér kendő...
Vajon mit hoz a jövendő?
Valami megint elillan
Nyár utolsó napjaiban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése