Régi szita szegen lóg;
Játszhat lepkét,
Vagy flamingót,
Akkor is csak
Pók marad
A pók.
Rózsaszín gerelyt
Ad absurdum mélye rejt,
De az Idő nem vált lépést,
Nem néz félre,
Nem fél,
Nem felejt.
Abszurd ámítás,
Kamu szingularitás;
Teremtésben
Nem lesz soha
Akció, sem
Árleszállítás.
Édes vagy mostoha,
Az Élet mindig csoda;
Mű-avantgárd tévutakon
Az Istenhez közel jutni
Nem lehet
Soha.
Hol vók, hol nem vók,
Paripák, gebék, csikók;
Építhet rózsaszín vázat
Mindenféle csókutánzat,
Mindörökre
Életet ad,
Mindörökre
Áldás marad
Az igazi
Csók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése