Az Idő alagutat fúr.
Benne lesznek az
Emlékek;
A kezdetről szóló
Ének.
Napról napra,
Évről évre
Fúr Magasba,
Fúr a Mélybe.
Frissül az Emlékek fénye,
Tisztítja
Szférák Zenéje.
Valamikor
Egyszer talán
Majd ideér,
Hozzánk talál.
Ha egyszer ránk tekint szüzen,
Megértjük-e, hogy mit
Üzen?
Ha nem,
Fúr majd egyre tovább,
Életeken,
Korokon át,
Egyre tovább,
Mindig tovább,
Amíg nem értik
A Szavát.
Régmúlt
A Jővő felé nyúl
Jégkorszakon innen és túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése