A végtelen
Fátlan sztyeppén
Mindig újra
Nő a fű.
Onogur lovas úr;
A hamis múlt
Vörös füle
Egyre jobban
Lekonyul.
Vén turul
Nem tunyul;
Akarjuk vagy nem akarjuk,
Kitart velünk
Konokul.
Vén madár
Újra száll;
Többször megtagadott
Múltunk
Mégis
Újra
Ránk talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése