Cenzúrázó rossz hatalmak

Cenzúrázó rossz hatalmak

Mai napig ki nem haltak.

Ma is palotában élnek,

Ma is 

Igaz Szótól félnek.

Cenzúrázó sunyi tervek

Ma is asztalon hevernek,

Ma is ugyanazt akarják:

Ne legyen

Szólásszabadság.

A Tisztesség ma is árva,

A hatalom ma is gyáva.

Cenzúrázó rossz hatalmak

Ma is hazudnak meg csalnak,

Demokrácia-álruhát

Hordanak, de

Szűk a kabát,

Bokáig sem ér a gatya,

Kilóg alóla a pata.

Igazi 

Szólásszabadság

Nélkül mit sem ér a világ,

Ahol nincs, ott valójában

Közönséges zsarnokság van,

Ott mindig hamis a kabát,

Akárhogy címezi magát.

Aki mást vezetni bátor,

Ne féljen

Az Igazságtól.

Mást is élni, szólni hagyjon,

Rágalmakra mit se adjon.

Semmit kottából ne tegyen,

Félszemére vak ne legyen.

Cenzúrázó rossz hatalmak

Maguk mennek majd

A falnak.

Melyik népnek őshazája a Kárpát-medence?

Melyik népnek őshazája
Kárpát-medence,
Milyen beszédet hallott itt

Kunyhó és kemence?

Régen eltűnt e vidékről

Már az ősi tenger,

S Otthonára találhatott

Itt a 

Régi Ember.

Mint értékes gyémántokat

A kincses szelence,

Védelmezi az Életet

A Kárpát-medence.

Minden megvan itt ahhoz, hogy

Szép legyen az Élet;

Egy-egy világvége után

Minden újra éled.

Régi évezredek nyoma

Tiporva laposra,

Régi szürke emlékezet

Színesre taposva.

Hályogot von szemünk elé

Mindenféle érdek,

Múlt felé terjeszkedtek a

Hatalmi igények.

Szláv, germán őshazát képzelt

Ide "modern" kvóta;

Utána betolakodott

Indo-Európa,

Múlt-rablóbandáknak kellett

A Kárpátok orma,

Sok utólagos hódító

Bitorolta volna.

Akadt a vidékre számos

Képzelt gazda-készlet,

A legtöbbje mára talán

Végleg levitézlett.

Ki volt itt a Történelem

Legelső kedvence,

Melyik népnek őshazája

A Kárpát-medence?

Sok régi Emlékünk eltűnt,

A nyoma sem éget,

Piramisként nehezednek

Rá az ezredévek.

Az utolsó öt évszázad...

Csoda, hogy 

Még állunk;

Nagyon megfogyatkozott a

Hitünk és a számunk.

Hogyha más nagyot hazudott,

Mi némán ráhagyjuk,

Most már még az 

Igazat is

Inkább letagadjuk.

Vajon ki volt itt az Isten

Legelső védence,

Melyik népnek őshazája

A Kárpát-medence?

(Tán megtudhatnánk, ha bátran

Néznénk a tükörbe,

Hogy kinek az őshazája

A Kárpát-medence...)

Vízöntő a csillagjegyem

Vízöntő a csillagjegyem,

A dogmákat nem szeretem.

Mindenható rossz doktrínák

Nélkül jobb lenne a világ.

Nem fegyver,

Nem vonulgatás,

Csak személyes identitás,

Ami Isten felé vihet;

Én az Igazságban hiszek.

Vízöntő a csillagjegyem,

A békés munkát szeretem.

Minden háború őrület,

S aki nem oltja a tüzet,

Az csak a bajt szítja tovább,

Akármivel menti magát.

A Béke glédába nem áll,

Aki nem keres,

Nem talál.

Vízöntő a csillagjegyem,

Az Igazságot szeretem.

Az igaz szót Isten súgja,

Nem az számít, hogy ki mondja.

A buta előítélet

Legnagyobbat akkor téved,

Ha sohasem hisz senkinek,

Akit egy csöppet sem szeret.

Vízöntő a csillagjegyem,

Identitásom viselem.

Akkor lehet jó egy döntés,

Ha nem áll mögötte önzés,

Vagy ostoba profán érdek;

A függetlenség a lényeg.

Szekértáborba nem állok.

Parancsra sohasem várok.

Vízöntő a csillagjegyem,

A kánont el nem ismerem.

Minden költészethivatal

Mindig tudja, hogy mit akar,

De csak önmagának használ

Minden irodalmi kasznár.

Hivatal-elv nem megyőző;

Sose voltam státusz-költő,

S amíg élek, nem is leszek;

Úgy írok, ahogy szeretek.

Nagyképű hivatal-elvek

Egy csöppet sem érdekelnek.

Önmagamat nem árulom 

Nincs ősöm,

Se patrónusom.

Más lenni sohasem fogok,

Az maradok,

Aki vagyok.

A Szépet,

A Jót szeretem;

Vízöntő a csillagjegyem.

Az Emberi Felelősség

Az Emberi Felelősség
Nem csupán vak csízió;
Nem relatív ,
Annál sokkal

Tágasabb dimenzió.

Nem vagyunk tehetetlenek,

Mint egy kiszáradt faág,

Csak Istentől,

Meg általunk

Maradhat fenn a világ.

Bár Isten ott van a helyén,

Él bennünk és felettünk,

Elég dolga akad Neki

Nem cselekszik helyettünk.

Van Földünk és van világunk

Van Otthonunk,

Van Hazánk;

Egyszer minden rossz döntésünk

Visszahullik újra ránk.

A Létnek nem csúf eszmékről,

Végzetről kell szólnia;

Felelősség dönt.

Sohasem

Anyag meg entrópia.

Transzhumán műanyag álmok

Transzhumán műanyag álmok;

Egy álmodójuk sem látnok.

Rossz doktrína-ködben szállnak,

Nem a Jövő útján járnak.

Végén nem öröklét kacag,

Csak sziklás izmus-sivatag,

Holt ráció-kukoricás...

Mert végtelen naivitás

Azt hinni, az ember végül

Boldogulhat Isten nélkül,

A mindenható tudomány

Segít majd az ember baján,

A halál végleg elhárul,

És elénk öröklét tárul...

Szegény, szegény ateisták!

Reményeik mind egyformák.

Csak a legsivárabb vallás,

Képzeli, hogy valami más

Jöhet az Isten helyébe,

S profán emel

Üdvösségbe...

Az ateista mennyország

Sose más, csak láger-világ,

Céltalan és embertelen;

Nem keresni,

Kerülni kell.

Célotok nem áldás,

Átok;

Transzhumán műanyag álmok.

Energiát adó Nyárban

Energiát adó Nyárban
Láthatatlan

Látomás van.

Boldog Jelen

Jövőt akar,

A Képzelet sose nyaral.

Isten jeleit úgy értem,

Csak Munkában lehet

Érdem.

A Szorgalom

Meg Alázat

Épít a

Jövőnek házat.

A vén Idő fürgén szalad,

De a munkakedv megmarad

Augusztus forró havában,

Energiát ad

Nyárban.

Kezed nyoma körülöttem

Kezed nyoma körülöttem,
Amerre csak nézek;
Amíg látom magam körül,
Szép marad

Az Élet.

Drága

Édes

Kicsi

Társam,

Kezed Isten áldja,

Te vagy rajtam,

Életemen

Az isten

Áldása.