Az örök Savanyú Vendel.
Már nagyon régen kikötött
Valahol Ősz és Tél között
De a vérmes ködök alatt
Teljesen magára maradt.
Magát már nem ősznek véli,
De a gőgös Tél lenézi.
Ködös esős vén November,
Súlyos, mint az ázott kender,
Már se nem Ősz, még se nem Tél,
Dörmög a két évszak mentén.
Hol dühödt hóvihart támaszt,
Hol meg esőkönnyet áraszt,
Ködgomolyokat ereget,
Néz szomorú leveleket,
Őszt búcsúztat,
Nyarat feled;
Várja az igazi Telet
Az örök Savanyú Vendel,
Ködös esős vén November.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése