Valahol lelkünkben élnek.
Nemzedékról nemzedékre
Sír bennünk a tiport béke.
Vén Kárpátok körben állnak,
Sok bajt, katasztrófát láttak.
Háborúk fölé hajoltak,
Talán már bele is koptak.
Nyegle hódító had oson
Korról korra hágóikon,
Jégkorszaktól mostanáig
Az idő porszemmé mállik.
Reményekben élő béke;
Ma is ugyanaz a népe.
Hiába tömérdek vétek,
Hiába tömérdek érdek,
Mert bennünk is tovább élnek
A bronzkori ó remények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése