Valahol még ma is élnek,
De nem a profán világban,
Nem törékeny valóságban.
Mítosz a Lélek terepe,
Útjának örök kerete,
Bennünk a rejtelmes
Élet;
Távolban a
Messzeségek.
Ott az anyag gyámoltalan,
S a Messzeség -
Határtalan.
Határtalan Messzeségek
Bennünk mindhalálig élnek.
Ott az ipar, a vén kokott
Nem pótolhat
Akaratot,
Nem vihet pénzért cserébe
A valódi Messzeségbe.
Határtalan Messzeségek
Reményeink fölé érnek.
Mindannyian oda tartunk,
Ki tudja, meddig juthatunk.
Ki eddig,
Ki meg amaddig,
Ki végtelenig,
Ki partig...
Amíg értékes az Élet,
Várnak ránk a Messzeségek.
Határtalan Messzeségek
A lelkünk mélyéig érnek.
Vagy meg nem alkudva megyünk,
Vagy egy zátonyon rekedünk.
Addig senki el nem téved,
Míg látja a Messzeséget.
Köd fedheti egyre jobban,
De érezzük, hogy még
Ott van.
Szirénszóra fülünk süket
És evezőnk
A Becsület.
Határtalan Messzeségek;
Egészen
Istenig érnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése