Azt hisszük, már sokat tudunk.
Hivatkozunk,
Rendszerezünk,
Úgy véljük, bölcsebbek leszünk,
Ha a tudást képletekbe,
Virtuális építménybe,
Gőgös infrastruktúrába,
Fontoskodó tudományos
Intézmények
Zárt ökoszisztémájába,
Könyvtárakba,
Videókba,
Előkelő bikkfanyelvbe
Rejtjük;
Akkor gyorsan elfelejtjük,
Hogy a végső igazságnak
Néha-néha
Legfeljebb csak
Apró részét
Sejtjük...
Ignotum per ignotius..
A tudományos clericus
Isten végső dolgaiban
Maga is csak
Laikus.
Ignotum per ignotius.
Sótlan a leves,
Nyers a hús,
A tészta keletlen;
Ismeretlent magyaráz egy
Másik ismeretlen.
Azt képzeli a tudomány,
Hogy irányt szab,
Sorsot ás;
Pedig csupán disznóhólyag
Mindenféle
Objektivitás.
Tudományunk
Hősi pózban
Semmit tartó
Petyhüdt testű
Pápaszemes
Géniusz..
Ignotum per ignotius.
Matéria az elve,
Erkölcsi célját
Régen elfeledte;
Atombombákat készít,
Meg még ki tudja, mit...
Tömegeket csal,
Parasztot vakít,
S a pénz mögött
A háttérben
Sunyít.
Csak néhány önelégült pillanat,
Amiből száz év múlva
Semmi sem marad,
Örök átmenet,
S kézen-közön
Sok pátosz,
Ünneplés,
Meg díjözön.
Érméket csörget a vén nóniusz...
Ignotum per ignotius.
Hája,
Díja,
Struktúrája
A pénz-túlerőt szolgálja,
A szponzora a gazdája.
Mindenki tudja,
Hogy ma már kié
Ancilla pecuniae...
Elzárkózva,
Fontoskodva,
Bikkfanyelven
Okoskodva;
Elit játékszer,
Hatalmi varázsló,
Parádéskocsiban hizlalt igásló,
Vén padláson
Megrepedt abakusz;
Ignotum per ignotius.
Sírjában forog tán
A hős Kopernikusz...
Ignotum per ignotius.
Bennük nincs, s nem is lesz
Annyi spiritusz...
Ignotum per ignotius.
Örök igazságok
Csak erkölcsi téren
Minden igaz ember
Tudja már ezt régen;
S aki Isten lelkéhez közel,
Az soha nem is felejtheti el,
Az Élet lényege
Nem színusz-koszinusz...
Ignotum per ignotius.
Mindegy,
Digitális program, vagy
Hasadt papirusz,
Erkölcs nélkül
Annyit sem ér,
Mint roncstelepen nyugvó
Trolibusz...
Ignotum per ignotius.
Rossz anyagelvű
Végzet-rendet alkot,
Elzár jövöhöz vivő
Túlsó partot,
Dzsungelszerű, öntelt és cinikus
Ignotum per ignotius.
Az igazi tudománynak van
Célja,
Elve,
Erkölcsi alapja;
Becsületét
Bombára sose váltja
El nem adja,
Mert
Caesar non supra Grammaticus.
Ignotum per ignotius.
Nem az eget kéne megostromolni
Csak önmagunkhoz kell
Hűnek maradni.
Az ember sosem Isten ellen lázad,
Az igaz tudomány mellett
Mindig ott van
Az Alázat.
Keveset tudunk,
Csak tapogatózunk,
Szeretettel,
Becsülettel
Erkölccsel takarózunk;
Ha baj történik,
Vagy közel
A Vég;
Nem a tudomány,
Az a menedék.
A Szeretet
Nem analitikus;
Ignotum per ignotius.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése