Világháborús tavaszok
Emléke hangosan zokog.
Tépettek lettek az esték;
Visszatért az esztelenség.
Nem a fegyvert küldözgetni,
Mindkét felet békíteni
Lenne a Jelenhez méltó,
De nincs hozzá sütnivaló.
Világháborús tavaszok;
Április lelke csikorog...
Kihalt a háború népe,
Elhalványult az emléke,
A régen eltűnt romokon
Szertefoszlott a fájdalom,
S politika söpredéke
Újra játszadozik vele...
Idióták és demensek
Beteg agyveleje serceg...
Jövő-remény könnye csorog;
Világháborús tavaszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése