Atlantisz poétikája
Idő-kötetbe van zárva.
Az egykori irányzatok
Emléke iszapban kopog,
A díjkiosztó ünnepek
Pátosza hínár közt lebeg,
S a pénzes kánon-költészet
Rút mennydörgéssel ért véget.
Atlantisz poétikája
Nélkül a világ nem árva.
Ma posztmodern poétikák
Felett tapsikol a világ,
S méltatáslavina követ
Olvasatlan köteteket.
Atlantisz poétikája
A feltámadást nem várja.
Ami hivatal volt benne,
Azt a tenger mind elnyelte,
A kritikák nagyon régen
Ülnek a tengerfenéken,
S örökre ott is maradnak
Táplálékul a halaknak.
Atlantisz poétikája
Trend-gyárainkat nem járja.
Ott is sokféle "trend" járta,
S mindet cápa gyomra várta.
Játszadozás hosszú lére
Születik, de -
Rövid létre.
Atlantisz poétikája
Napjainkat mégis áldja.
Még az Özönvíz sem árthat
A lírai Igazságnak.
Ha egy sorra Lélek tapad,
Az mindörökre megmarad.
Nem fojtja meg idő-átok,
Halálon is átszivárog.
Halad egyre
Korból - korba;
Egyik nyelvből a másikba,
S amikor újra rálelünk,
Isten van felettünk,
S velünk.
A Líra igaz Dallama
Isten, s Ember
Közös
Szava.
Líránkat most is átjárja
Atlantisz poétikája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése